Lovam rúg. Szerintetek ebben segíthet edző? (Részletesen lent)

Ágaskodót próbáltál már használni mondjuk a karámba vezetéskor?Azt nemigen tudná elszakítani.

Hasonló természetű telivért pucoltunk úgy,hogy rajta volt az ágaskodó.Egyikünk a ló fejénél volt és fogta az ágaskodót,másik pucolta.Amikor matekolni kezdett,néhányszor belerántottunk a szájába.Nem egy finom módszer,de egy elrontott telivérnél bevált.Nem szeretek állatnak fájdalmat okozni,de az ember biztonsága,testi épsége fontosabb.

Az ágaskodó amúgy nem megoldás... Felvezetéshez használatos, tenyészszemlén például, nem az év megoldása, mert nem oldja meg a kérdést, maximum egyes tüneteket átmenetileg kozmetikáz, attól a dolog még fennáll, és tovább romolhat; ami, belevéve, hogy oda fajulhat, hogy a ló szánt szándékkal leteszi a lovasát, nem túl bizalomgerjesztő kilátás.

Különben meg alapvető hierarchia gondok vannak. Tudok ajánlani neked jó edzőt, de attól is függ azért, hogy merre laksz...

Debrecenben Szladek Róbert vagy Kiss István, Miskolc közelében Angyal István vagy Potyka Szilvia esetleg... De említést érdemel Pachl Péter, Dallos Gyula, Komjáthy György, Kövi András, Lovász József, Gőblyös István, Berényi Miklós...

Egyébként jó edzőt kéne keresni, mert a ló ön-, és közveszélyes lehet, ha nem megfelelően nyúlnak hozzá, pl. a "kikötöm és megverem" technikát is hallottam már "hozzá értőtől", aki ilyet mondana, felejtsd el helyből. Azt viszont tudnod kell, hogy kelleni fog egy-két jól irányzott pofon neki: legelőn, egymás közt is szó nélkül olyat odarúgnak egymásnak, hogy ihaj, amelyik nem teszi meg, az jó eséllyel vagy mentalitása, kisugárzása okán domináns, 'alfa', vagy valahol a rangsor legalján áll... Tehát ne úgy állj hozzá, mint egy-két lányka, hogy jajj, a lovat nem szabad bántani (aztán mikor a "pici paci" leteszi őket és rájuk is rúg, akkor jön a sírás). Nyilván ez nem jelenti azt, hogy bárki is véresre verhetne egy állatot, egyfelől, másfelől az a bizonyos pofon jókor, jó erővel, és jó helyre kell, hogy csattanjon!

Futószáron egyébként alapvetően egyszerű a kérdés, csak végig kell gondolnod, miről beszélünk?

A kezedben van a szár, ez a szársegítség. Sosem lehet tehát laza, nem lötyöghet, de nem is húzhat folyamatosan.

A kezedben van az ostor (ha nincs, akkor legyen!), ez pedig a csizmasegítség. Ha a ló vállát célzod, azzal kiküldöd a kör szélére, mert nem lophatja be a kört, és véletlenül sem mászhat rád, ha mögé tartod, az hajtó segítség. Fokozni is így kell, kicsit megemelve az ostort. Ha rúg, ne törődj vele - gondolom, nincs olyan közel hozzád -, ha kell, húzd végig rajta vagy kétszer az ostort, az iramot, tempót Te adod meg, nem Ő. Az én lovamnál is volt hasonló gond, nála az volt a gond, hogy a régi gazdájánál csak balkézre ment futószáron, és mikor hozzám került, pislogott nagyokat, hogy most mi van, majd jobb kéznél bejött középre, és rám ágaskodott. Nagyjából két nap alatt kitapasztaltam, mit kell látnom rajta, mikor készül befordulni, és kereken háromszor kellett rávágnom az ostorral, hogy felfogja, mi a szitu, azóta soha nem volt vele gond. Ha látja, hogy nagyon nem figyelek, néha rápróbál, de elég megemelni az ostort, kattogni kettőt (hangsegítség amúgy fontos!), és szó nélkül megy tovább.

Érdemes belátni, hogy a cél mindig a ló ellazítása, kellemesen átmozgatása, nem pedig a végsőkig hajtása - olyankor mindig felszívja magát másnapra, mert hát neki majd mennie kell! Egyrészt, másrészt, ha kellően ellazítod, akkor futószáron is elkezd a zablához lépni, feladni a hátát, és így tovább - mi ez, ha nem remek megalapozása annak, hogy eztán felülj?

Egyébként a kellemesen ellazult lónak a fülei oldalt pipáznak - igaz, egyedül terepen a legtöbb ló ijedősebb, mint "ménesben", ha már ketten vannak legalább, sokkal jobban érzik magukat.

Ha csípni, harapni akar, és szemben állsz vele, én azt szoktam csinálni, hogy ráteszem a lábam a lábára, és finoman végighúzom lefele, le a patájáig, ott is le egészen a földre. Ezt párszor lehet, el kell játszani, de a ló nem képes egyszerre két dologra figyelni ilyen értelemben: elég gyorsan kialakul nála egy reflex, mikor harapni, csípni készül, automatikusan lenéz előbb a lábára, szinte el is felejti, mit akart eredetileg.

Ápolásnál egy jól irányzott pofon a megoldás a nyakára, orrára. Ha nyereg alatt csinál rosszat, és egyből hátraléptetem - ez abszolút engedelmességi feladat, mivel hátra nem lát, amelyik ló nem bízik a gazdájában, vagy nem megfelelően idomított, nem is lép hátra. Ez a feladat remekül alkalmazható büntiként, ráadásul idővel szépen ki is forr a dolog, mintegy bónuszként: nem darabosan vonaglik hátra, hanem folyamatosan, engedően tud hátralépni.

Ha kivezeted legelőre, mindig fordulj vissza a kijárat felé vele, és úgy engedd el - ekkor nem fog elrohanni melletted, és rád rúgni, hanem előbb meg kell fordulnia, vagy így rúg ki hátra: ekkorra te kimentél, vagy nem ott vagy.

Az ijedősség alapvetően nem gond, kitartó és célirányos idomító képzéssel orvosolható azonban, ezt meg kell jegyezni. Nem teljes mértékben, de ha csak arra gondolsz, hogy háborús időben ha ágyút sütnek tőle 5 méterre, se szabad megrezzennie se, Te is rájössz hamar, hogy minden csak a szoktatáson múlik. A másik az, hogy Te megijedsz-e?

Mikor kettesben vagytok, arról beszélünk, hogy Te vagy a mindenevő, a ragadozó, ő az abszolút zsákmány. Ha Te valamitől megijedsz, ő hogy a fenébe ne tenné? De ha Te azt mondod, "engem ez nem érdekel, menj tovább",akkor idővel megbízva benned, így fog tenni. A másik, hogy ha ráérez az ízére, szemétté válhat, és visszaélhet vele - ültem olyan lovon, ami szó szerint mindentől félt, ha meg akart szabadulni a lovasától épp, de érdekes módon jobb lovasok alatt meg semmitől sem! Kétszer megugrott, kitapasztalta, mit csinálsz, ha megfelelően reagáltál, haptákba vágta magát, és egy gond nem volt vele.

Ha úgy érzem, a ló nem fog elmenni a bús fenébe, mikor megugrik, én mindig szárat adok neki, ha lenyugszik, megáll, megveregetem. Ha beletépek a szájába, az pánikreakció: ettől én is félek, fuss!

Természetes lókiképzés? Cirkuszi lovat akarsz? A Parellit, Monty féle módszert nagyon el lehet rontani igazán hozzáértő segítség nélkül, a többi ágazat meg a szó szerint vett cirkusz. ÜL a ló, fekszik, mindenféle trükköt csinál, de tök jó. Felejtsd el. Idomító edzés kéne, klasszikus képzés, mert az az alapja minden továbbinak, kb. amit díjlovas M-es szinten tudni kell, azt tudnia kell a lónak - és minden mást is, ami az ehhez vezető úton felmerülhet, kezdve azzal, hogy vezeted, ápolod, stb.

Ez azért fontos, mert ha veled bármi történik, és őt el kell adni, akármi, mi lesz vele? Elaltatják, levágják? Arról nem is beszélve, hogy Veled mi lehet!

Ha célzottan van kérdésed, megpróbálok még segíteni, bár így látatlanban kicsit nehéz. Amit ajánlok még, az a szakirodalom.

Lovasakadémia sorozat elég jó, ebből amit bátran ajánlok:

1. Az elrontott ló utóidomítása

2. A fiatal hátasló alapkiképzése

3. A jól képzett ló VAGY a jól képzett lovas

4. A ló viselkedése

Esetleg érdemes még a "Ne árts" könyvet átfutni.

Szia, utolsó vagyok, na, örülök, hogy tudtam mondani némi újat :)

Nyilván élőben más lenne mutatni, így leírni kicsit nehéz.

Nem pár díjlovas edzőt kell kipróbálni, egyet, de az legyen jó :) Nem tudom, pontosan merre laksz, pl. Németországban, Hollandiában nagyon komolyan veszik az ilyet.

Amire figyelni kéne, hogy az illető ért-e hozzá, vagy csak úgy tesz, sajna ismerek olyan edzőt is, aki fel se néz igazából, nem különösebben nézi, épp mi történik, csak felmondja a szakirodalmat az egyes edzéseken, és persze, abban nincs is hiba, amit mond, csak adott esetben köszönőviszonyban nincs azzal, ami valójában épp történik... Másik véglet, aki mindent tud, elsőosztályú versenyző, de továbbadni egyszerűen nem tudja.

Amúgy először a hierarchiát kellene leszögezni a pacival akkor, onnantól pedig sok idomító edzés kell - én ki se szoktam menni egy lóval, amíg az a négyszögben nem teljesen áll az uralmam alatt,mert addig egyikünk sincs odakint biztonságban. Ha ez már megvan, akkor mehetünk, sőt! Időnként meg is lepem vele, megállunk kint, és felmérek egy négyszögnyi helyet, és ott is iskolázunk, megtanítom vele, hogy ott is rám kell figyelnie, hazafele ha sietne, állításokat, hajlításokat gyakorolunk, esetleg oldaljárásokat, pl. :)

Nyereg alatt ha ellenkezik, én egyből hátraléptetem, ha célzottan olyan jellegű, akkor az elején beleférhet egy-egy jól irányzott pálcacsapás, ezt valószínűleg hamar elhanyagolhatod majd: a pálca sosem büntetés, mindig segítség, azonban egy elrontott lónál néha le kell vele szögezni, hogy ütni tud.

Én sok állítást, hajlítást szoktam csinálni, a lovaglás elején nagyon sok kézváltást (az elején széles íveket, ha bemelegedett, szűkebbeket) és átmenetet (nyilván az elején csak lépés-állj-lépés, lépés-ügetés-lépés, ügetés-vágta-ügetés átmenet csak később lehet állj-vágta átmenetet kérni pl., ezzel nyitni veszélyes, mert letapadhatnak az izmai), így szépen ellazul, feladja a hátát, ekkor rátérek a patanyomokra, és szép lassan sűrítem a programot, hogy ne legyen ideje gondolkodni.

A folyamatos ellenszegülés ideje, ha jól tudom, 20 mp, ez után kizárnak a versenyről, erre jó odafigyelni. Egy elrontott ló, ha úgy gondolja, ő a vezér, ráadásul nincs megfelelően hozzászoktatva, hogy bízzon a lovasában, új környezetben kiszámíthatatlan lehet. Gondolj bele - fogathajtó versenyeken régen volt olyan, hogy a pálya vonalán beültettek egy csapatot szalonnát sütni, vagy egy zenész csapatot játszani! Ha a lovak nem voltak megfelelően idomítva, akkor biza ahány ló van, annyi fele megy a ménes... Pedig ezekre a hajtó se számított, nem is szoktatta hozzá a lovait - ez tényleg csak idomítás kérdése, illetve kicsit a ló mentalitásáé is. :)

Ezen kívül ami még fontos - dehogy kell erős kézzel lovagolni! Ha valaki ezt így mondta, azt felejtsd el. A ló szája érzékeny, még a kemény szájúaké is, sőt! A zabla benne meg aztán főleg, azzal egy lovat ki lehet ám csinálni rendesen. Az egyszer tört zablák mindig erősebbek, mint a kétszer törtek, a vékony szintén durvább, mint a vastag. Szerintem nincs ló, amelyiket ne ehetne ellovagolni vékony, egyszer tört csikózablával (én mondjuk egyszer tört D-zablát használok, de az is igaz, hogy mesze óvatosabb,finomabb kézzel, mintha csikózablám lenne, viszont ez a zabla picit jobban, gyorsabban átviszi a segítségeket - néha ügyességizek a pacival).

No, visszakanyarodva, a jól belovaoglt lónak ha szárat adsz, nem elrohan, hanem lassul! Hiszen eltűnt a támaszkodás, előre-lefele kezd kinyúlni a nyaka, keresi a támaszkodást, ha nem kap mellé előrehajtó segítséget, akár meg is áll!

Az a ló, amelyik siet, és ezt azzal próbálják megelőzni, hogy tépik a száját, egyre "erősebb" szájúvá válik. Miért is?

A lovaglás húzás-engedés, nyomás-engedés elvén működik. Finoman, alig érezhetően nyomni kezded pl. az oldalát, és ha nem reagál, ez egyre erősödik, amíg el nem lép a kért irányba: amint ezt megteszi, az a jutalma, hogy a lovas is enged, a nyomás megszűnik egyből. Ezt a ló megjegyzi, és idővel már kicsivel kevesebb erő kell, hogy ellépjen, mert tudja, hogy ha nem teszi, a nyomás erősebb lesz. Így szép lassan, fokozatosan érzékennyé válik a segítségre.

Mi történik azonban, ha nem enged a lovas? A ló nem kap pozitív megerősítést, hogy ezt szeretted volna, akármit csinál, folyamatos a nyomás/húzás, erre ő azt reagálja, hogy elkezd érzéketlenné válni az adott segítségre, ugyanúgy érzi, akár fájhat is neki, de megtanulja figyelmen kívül hagyni. Erre egyesek például feszítőt tesznek rá, amivel meg főleg veszélyes belecsimpaszkodni a szájába, egyfelől, mert eltörheti a ló állkapcsát, másfelől, mert egy kevésbé toleráns ló egy-két héten belül leteszi az illetőt (egyébként a feszítő önmagában nem rossz - westernben pl. azért használják, mert iszonyat hosszú szárral lovagolnak, és, hogy a segítség így is gyorsan és egyértelműen menjen át a lóhoz, szükséges, és nem is tépi a paci száját, illetve díjlovaglásban bizonyos szint felett ugyancsak előfordul, ekkor nagykantáron látható: itt két zabla van a ló szájában, a nagyobb szerep a csikózabláé, azonban az bizonyos finomságú jeleket képtelen átadni, ezeket a feszítő közvetíti a ló felé - szóval egyik esetben sem az "elrohanó vadállat" megfékezésére használatos).

Tehát a lényeg, próbáld meg függetleníteni a kezed, ne kapaszkodj a szárba, ha rohanni kezd. Akkor jó, ha a kezedben mindig pár dekát érzel, amivel fogja a paci a zablát, a szár mindig feszes, azaz nem lötyög, de rugalmas és puha, tehát nem húz folyton. A segítségeknél is mindig finoman kezdj, ha nem érti, úgy erősíts rá.

A másik, nem szabad elfelejteni, hogy nincsenek különálló segítségek, ezek mindig kiegészítik egymást - pl. megállásnál is odazár a csizma, hogy négy lábra álljon meg, ne csak egy-két lábát terhelje, hanem zárja szépen egymás mellé őket (ez fontos, mert hosszútávon megterheli a kérdéses lábakat!), vagy ügetésből lépésbe átmenetnél is egyből odazár a csizma, hogy lendületesen haladjon tovább, ne átessen szinte az alacsonyabb jármódba, aztán menjen, amerre épp lát.

Ha rohan, ülj bele jobban a hátába, könnyű ügetésnél kicsit jobban terheld meg a hátát pl. A kör remek rendező feladat. A külső szárba támaszkodik, azt se ad oda neki ilyenkor, a belső a kör ívére hajlít. A kört szűkítve pedig egy remek felvevő segítséget kapsz, ez terepen is jól használható! Ehhez persze jó, ha a ló ismeri a tolódásokat, oldaljárásokat (amúgy is tudnia kell, melyik a jobb és a bal). Kérj tőle állításokat, hajlításokat, sok átmenetet, kézváltást.

Amit leszögeznék még - a sietés a munka alól való kitérés. A ló menőkedvével nem szabad visszaélni, és neki is tudnia kell, hogy van munkatempó, amiben közlekednie kell nyereg alatt, annál csak akkor van több, ha a lovas azt kéri.

Hasonló a helyzet a zablával - ha beteszi a fejét a szügyéhez szinte, akkor kibújik a zabla hatása alól, és szár mögött megy. Ha nagyon felkapja a fejét, ugyanez.

A ló fejét amúgy semmiképp se kösd le, mert az elejére ejted a lovat, ami ahhoz vezet, hogy hamar elhasználódnak az elülső végtagjai: a ló hátsó lábai sokkal erősebbek, alkalmasak rá, hogy a lovas súlyát is hordozza, ha még Te is az elejét terheled, kicsinálod pár év alatt, ráadásul az ilyen ló gyakran befeszül, nem adja (esetleg nem is tudja) feladni a hátát, így abba is csak belepattogsz, ami neki fáj, hosszútávon megnyomja a hátát, ráadásul mivel fáj neki, folyton siet, próbálva kirohanni a hátába pattogó teher alól. Az így kierőszakolt "támaszkodás" (veiroter, és társai) amúgy sem valódi támaszkodást adnak, a ló nem bízik a lovas kezében, csak kierőszakoltak belőle egy nyaktartást. A támaszkodás maga a cél, a laza, és a segítségekre átengedő ló, a nyaktartás, hogy a tarkó a legmagasabb pont, az következmény.

Hasonló a helyzet a fáslizással - munkafásli nagyon ritka esetben indokolt, általában nem az, ugráshoz is inkább ínvédő és bokavédő kell.

A fásli átveszi az inak terhelését (mint az embernél is), így sérült, vagy gyógyulófélben lévő lovaknak kell: amelyiken mindig rajta van, ott az inak nincsenek terhelve, edzve, így szép lassan elgyengülnek, és idővel annyira terhelhetetlenné válnak, hogy a ló már megmozdulni sem tud fásli nélkül.

Ezen kívül amit meg lehet nézni, hogy jó-e rá a nyerge! Ugyanis ha nyomja a nyereg, az szintén okozhatja azt, hogy nem akar dolgozni, és már akkor rosszkedvű, ellenséges, ha vezeted, ápolod, mert tudja, mi jön.

Tedd rá a nyerget minden nélkül - át kell látnod alatta, egyrészt. Ha ez megvan, akkor a markamra és a ló marja közé legalább két-három ujjnak be kell férnie, illetőleg a nyeregnek az utolsó bordacsont előtt véget kellene, hogy érjen, különben túl hosszú. Ha ez mind stimmel, akkor ezzel nem lehet gond. :)