Hogy kezdtetek bele a lótartásba?

Erre jó a bértartás, belekóstol az ember a lótartásba, csak éppen nem ő almozza a boxot, meg eteti a lovat, de még a bértartáshoz is elég sokmindent kell tudni ahhoz, hogy az ember problémamentesen tartsa, lovagolja a lovát.

Menj el egy komolyabb lovas helyre és melózz a lovakkal. Jó sokat. Azzal tanulsz legtöbbet. Próbálj ki mindent az etetéstől az almozáson keresztül a lovak ápolásáig, fogd a lábukat körmöléskor/patkoláskor, legyél ott, amikor valamelyiknek baja van és állatorvos kezeli, nézd meg, milyen egy kólika (előbb-utóbb sajnos találkozni fogsz vele), miről lehet felismerni, mit tegyél, amíg nincs a helyszínen orvos stb. Utána már hazaviheted a saját lovadat viszonylagos biztonsággal.

Ó, ez egy nagyon szép történet. Mi akkoriban még egy cipősdobozban laktunk az erdő szélén. Egyszer, egy esős tavaszon egy pocsolya képződött a doboz mellett abba vettem az első tengeri csikómat. Akkoriban minden bélyeget megnéztem, amire lovak voltak rajzolva, és hamarosan egész jól tudtam bánni vele, ám - fájdalom - idővel a pocsolya kiszáradt. Mivel ekkora már betöltöttem a hatodik életévem, felvettek a szénbányába vájárnak, és egy óvatlan pillanatban zsebre vágtam egy bányalovat. Ennek már igazi lábai is voltak, ami idővel megkönnyítette a dolgomat. Igaz, a szüleim nagyon haragudtak, amikor véletlenül összetaposta a cipősdobozt. Onnantól fogva a ló alatt laktunk. Este ráterítettünk egy nagy ponyvát, ami kétoldalt a földig lógott, a ló úgyis állva alszik, mi meg alatta felváltva. A soros örszemnek kellett a többieket arrébb húznia, ha a ló arrébb ment, valamint neki kellett egy vederben felfognia a lóhúgyot, nehogy valakinek a nyakába follyék. Haj, azok voltak csak a daliás idők... hát így kezdtünk bele a lótartásba.

Előző vagyok, lemaradt az, hogy nem ítélem el a bértartást, remek mód a lótartásra, csak ugyanúgy te ápold, gondozd és ha tudod etesd/almozd a lovad!