Lehetséges? Ti láttok rá esélyt, hogy így megfelelő legyen?

Elég hosszú lesz a kérdés, de légyszi olvassátok el és segítsetek!

Nagyon nagy gondban vagyok. 10 éves koromban kezdtem el lovagolni. Akkor volt a lovardában egy 3 éves mén, hihetetlen jófej, nyugis, kezelhető. Nagyon megtetszett, sokat foglalkoztam vele, kijártam hozzá karámba, pucoltam, figyeltem a belovaglását, ha vittünk valamit, almát, répát, ő volt az első, aki kapott. 12. szülinapom előtt néhány edzésen vele voltam, nagyon jól ment velem, így 12. szülinapomra megkaptam szüleimtől életem egyik legszebb ajándékát, őt. Öt évig dolgoztunk ott együtt, majd a lovardában anyagi gondok miatt tulajdonosváltás történt. Az új tulaj közel sem mondható állatbarátnak, ő a tipikus pénzhajhász, törtető dög, aki csak a pénzt látja a lovakban. Sem a felfogása, sem a lovakhoz, a lovardavezetéshez történő hozzáállása nem felelt meg. Falun lakunk, a ház mögött sikerült egy közel 6 hektáros területet megvennünk, építettünk egy 3 boxos istállót, széna és trágyatárolót, így haza hozhattuk a lovat. Lónak ló a társa, nem akartuk kínozni egyedül. Az új lovardatulajnak volt egy 19 éves, állítólag kehes heréltje, akit vágóba akart adni, mi vágóár fölé ígértünk picit és megkaptuk. A sajátomat kiheréltettük 10 évesen, így együtt lehetett őket tartani. A kehességnek semmilyen tünetét nem figyeltük meg, doki kivizsgálta, mondta, hogy a tüdőben van némi elváltozás, de közel nincs olyan rossz állapotban, hogy halálra legyen ítélve. Viszont szörnyen rossz körülmények között volt tartva (penészes széna, penészes szalma, kukacos zab, patkányok, patkányvizelet, ürülék...) összeszedett valami fertőzést, aminek következtében epilepsziás lett. Kezeltettük, 2 évig szinte teljesen tünetmentes volt. Az elmúlt négy évben azonban annyit romlott az állapota (valószínűleg a kora miatt is), hogy nem volt az a gyógyszermennyiség, amivel fenn tudtuk tartani az állapotát, heti rendszerességgel törtek rá a folyamatosan erősödő rohamok, így kicsivel a 25. születésnapja előtt csak az eutonázia maradt "elfogadható" megoldás. Nagyon nehéz volt róla lemondani, de két hete a doki javaslatára megtörtént.

A lovam azóta egyedül van. Egyszerűen nem voltunk képesek új lovat keresni. Viszont tegnap kaptam egy hírt. Lovamnak van egy 19 éves mén testvére, mind a ketten abban a lovardában születtek, ahol kezdtem, egymás melletti boxban álltak, egymás melletti karámjuk volt, mindkettő nagyon jófej, normális mén volt, amelyikről most értesültem, még gyerekekkel oktatásban is ment. Sokszor mentünk ki barátnőmmel a két ménnel terepre, soha nem volt semmi gond. Most kiderült, hogy ennek a lónak porcleválása van 3 lábában, állandó sánta. Mivel nem használható, így őt is vágóba akarják vinni a jövő héten. Mivel mén, nem tarthatnám egy karámban az enyémmel. Orvossal beszéltem, azt mondta, hogy ilyen korban már nagyon kockázatos a herélés, meg hiába heréltetném ki, nem sokat változtatna a viselkedésén, mivel nagyon régóta mén. Viszont nagyon sajnálnám, ha ő is a tányéron végezné, meg amúgy is nekünk pont kapóra jönne egy társ. Szerintetek, ha külön karámba tartanám őket (mindegyikőjüket kb 2 hektáron), az elég társaság lenne? Éjszakára istállózva vannak, lehetnének egymás mellett, de az is megoldható, hogy legyen köztük egy üres box. A kérdés, hogy külön karámba, de egymás mellett, egymást látva, érezve megfelelő lenne-e a tartás, vagy mondjak le a ménről és keressek másik lovat?

Köszönöm szépen előre is mindenkinek a normális válaszokat, a szemét válaszokkal pedig kíméljetek, nem vagyok abban a lelki állapotban jelenleg.