Mi történt velem?

Én vagyok a #9-es.

Mondom, nem kell, hogy a te macskád legyen. Nem kell felelősnek érezned magad érte. Nem kell szeretned sem. Csak szánd meg egy kis meleg étellel és kész. Gondolj arra, hogy ő olyan, mint egy hajléktalan ember. Őket sem kifejezetten szereted, nem tartozol felelősséggel, nem tartozik hozzád az az ember sem. De adsz neki egy szendvicset vagy egy zacskó ropit vagy ami épp nálad van, mert sajnálod, nem akarsz neki rosszat, nem akarod, hogy éhezzen. Ennyi.

Jezusom, te nem vagy normalis! Ahelyett, hogy orulnek, hogy a macska biztonsagban van a kertben, nem, te meg eluldozned ot...

Annyi veszely leselkedik ra kerten kivul, de ugy latszik, ez teged nem erdekel. Es amugy meg attol meg, hogy gyereked szuletik, nem kell megvalni az allataidtol, semmi baja nem lesz tole, ha a macska rendszeresen oltva, fereghajtva van es a kullancs/bolhak ellen is vedekeztek.

De igazabol tokmindegy, te nem szereted ezt a macskat, ez itt a baj. Vagyis nekem nem baj, csak benned legyen annyi, hogy legalabb gazdat keresel neki es nem csak ugy magara hagyod.

Nem olvastam végig az összes hozzaszolast,de van abban valami, higy felelős lettél azért amit megszelíditettél. Beszélj a szomszéddal, talán ő atvallalja az etetés, főleg, ha be is szálnál havonta némi táppal. Viszont arra készülj fel higy továbbra is a teljesen tanyázik, ha tetszik, ha nem. Ha nem akarod, akkor komoly eszközökhöz kell folyamodni. Konkrétan elkergetni, macska ellenes szerrel befújni, ahol szeret pihenni, stb. De ugye ez ellen megy a felelős vagy azért, amit megszelídítettél elvnek... Kicsit az az érzésem, ha nem lenne lelki furdalasod, már rég elkergetted volna. A kérdés is olyan, hátha valaki megnyugtat, hogy igen, teljesen okés elmarni magadtól. A szomszéd talán megoldas lesz.

En is jártam hasonlóan régen, igaz más volt a szitu. Költöztünk, az előttünk lakó öreg azt mondta, ha nekünk nem kell, elviszi elaltatni, ő nem viszi magával lakásba. Ez még 20 éve volt kb, akkor még nem volt ez extrém. Persze megkésett rajta a szívem pedig nem vagyok macskás. Nem tudtam mit vállalok. Nőstény macska, elvittek ivartalanítani majd rajottem szép lassan, nem csak enni kell neki adni. Bolha, kullancs, rüh, stb ellen kikúralni... Nem álltunk úgy h mindezt fedezzük, az ivartalanítás is csak szükséges rossz volt. Egy szó mint száz, három évig volt velünk majd lerobbant de akkoriban volt, higy a saját gyógyszerem nem tudtam kiáltani nemhogy macskát állat orvoshoz. Volt is lelki furdalasom. Végül egyik nap nem jött többet. Nem tudom mit tennék ma, még egyszer hasonló esetben. Bár már nincsenek ilyen filléres gondjaink, amire rá akarok világítani az az, hogy a macska is egy élethosszig tartó döntés kellene legyen.