Kezdőoldal » Állatok » Macskák » Meghalt a háziállatom, hogyan...

Meghalt a háziállatom, hogyan lehet feldolgozni, illetve mit kéne tennem?

Figyelt kérdés

Mérhetetlenül szomorú vagyok. Elütötték a macskámat, akit befogadtam az utcáról, felneveltem, szerettem, mindennap foglalkoztam vele. Felelősséggel tartoztam érte, annyi szeretetet nyújtott, mint nagyon kevés ember. Mindennap várt haza, ha szomorú voltam, megérezte és odajött, visszaadta a törődést, amit én nyújtottam neki. Macska létére igen okos állat volt, jópofa, kedves, virgonc, de mégsem szemtelen . Mikor megtudtam, teljesen összetörtem, a főnököm elengedett mára, mert tudta, hogy mennyit jelentett nekem a kisállat. Még sosem vesztettem el senkit, nagyon szeretem az állatokat, ezt az egyet pedig kivételesnek tartottam. Először sírtam, majd ürességet éreztem, most pedig erős fájdalmat és hiányt. Keresném a kertben, de már nem jön haza többet, ott áll üresen a tányérja és a kis háza. Tudom, sok ember nem tudja átérezni egy állat elvesztését, de akihez hozzánőtt egy, mert gondozta, hűséges barátja volt, az nem tudja feldolgozni a hiányát. Azt sem tudom, mit kéne most tennem, teljesen egyedül vagyok a házban, szörnyű űrt érzek, csak arra tudok gondolni, amiket együtt éltünk át, hogy szeretett élni, mindig rácsodálkozott a világra. Most meg teljesen egyedül halt meg, a hideg utcán, éjszaka, egy kocsi által. Nem ezt érdemelte.

Hogyan kéne viselkednem, hogy méltón megőrizzem az emlékét, de közben enyhítsek a fájdalmamon? Fogalmam sincs, mi lenne a legjobb, Őt nem lehet pótolni, nagyon egyedül érzem magam, szeretném magamhoz ölelni, de már nem lehet.


2011. nov. 19. 19:24
1 2 3 4
 11/31 anonim válasza:
100%

A szerettünk elvesztésével járó fájdalmat csak az idõ enyhíti, én így gondolom. Én tavaly vesztettem el a cicámat. Azelõtt nem vallottam be, de õ állt a legközelebb a cicáim közül. Olyan volt, mintha a második anyukám lenne, imádott hozzámbújni, nagyon elegánsan viselkedett, kivívta, hogy tiszteljük. Istenem, imádtam, annyira hiányzik!! :( Úgy szeretném, ha még élne, vagy legalább lenne most egy olyan macskám, mint õ! Amikor egyik este meghalt, nem sírtam, másnap viszont kitört a vulkán a suliban: amikor megláttam a suliban a barátnõmet, azonnal elkezdtem sírni: bementünk a mosdóba, és vagy 10 percig folyamatosan csak bõgtem, míg ki tudtam végre mondani pár szót...

Szerintem fogadj örökbe egy állatot, nem muszáj cicát.

2011. nov. 19. 20:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/31 anonim ***** válasza:
100%
Együtt érzek veled.Szomorúság tölti el az ember szívét amikor egy kis ártatlan állatka élete így ér véget.Sokáig nem felejtjük el, keressük, várjuk de nem jön már.Próbálj egyet pihenni, hogy kicsit meg nyugodj.Még sokáig az emlékezetben lesz,majd enyhül a fájdalom,aztán idővel lesz egy másik cicád, és újból vidámabb lesz az élet.
2011. nov. 19. 20:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/31 A kérdező kommentje:
Sajnálom azokat, akik itt elvesztették a kisállataikat. És köszönöm a megértést. Nem tudom eltemetni, mert eltűnt a teste az útról, fogalmam sincs, hova. Az a baj, hogy minden rá emlékeztet, még ott van a tápja, meg tegnap főztem levest és hagytam belőle neki mára, mert a borsólevest nagyon szerette. Imádtam ezt a kis állatot, teljesen egészséges volt, boldog, folyton dorombolt, a legrosszabb, hogy egy ilyen szerencsétlenség miatt ért véget a kis élete. Most úgy érzem, nagyon hosszú idő lesz, mire ezt feldolgozom, de aztán lehet, hogy örökbefogadok egy kutyát egy menhelyről, mindenképp olyan állatot szeretnék, akinek rossz sorsa volt, esetleg már idős, szeretném jobbá tenni az életét. Minden állat megérdemli a törődést és a szeretetet, ezért élek.
2011. nov. 19. 20:15
 14/31 anonim ***** válasza:
40%
Járj utána, hogy esetleg térfigyelő kamera látta-e, hogy milyen kocsi ütötte el, esetleg a rendszáma megvan-e, próbáld meg megszerezni a kocsi tulajdonosának a címét! Szerezz néhány gránátvetőt és gépfegyvert és brutálisan torold meg a halálát!
2011. nov. 19. 20:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/31 A kérdező kommentje:
Egyébként most rengeteg erőt adtatok nekem, jó látni, hogy ennyi állatbarát ember van. Az a baj, hogy kevés barátom van, az évek alatt lemorzsolódtak, de nem voltam soha magányos, mert tartotta bennem a lelket az a jóság, amit egy állat adni tud. Most sem tudom ezt senkivel megbeszélni, ezért is írtam ki a kérdést, hogy egy kis megértésre leljek. Köszönöm Nektek mégegyszer, szeressétek továbbra is az állatokat.
2011. nov. 19. 20:26
 16/31 anonim ***** válasza:
100%

Neked nincsenek barátaid?

Bolond az az ember, aki nem barátkozik veled :(

22/N

2011. nov. 19. 20:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/31 A kérdező kommentje:
Sajnos úgy érzem, nem a sofőr a hibás, tegnap ütötték el a cicám barátját az úton, egész biztosan őt ment el keresni és ekkor történhetett a baleset, miközben szaglászott, mert elvileg a másik macska teteme mellett ütötték el. És ez a legfájóbb.
2011. nov. 19. 20:30
 18/31 anonim ***** válasza:
100%

Az én cicámat fél éves korában kidobta az alsó lakó (a negyediken lakom, ő meg alattunk lakott) az ablakon, azzal a felkiáltással, hogy túl sok a szőre, és dögöljön meg. Valahogy lejutott a földszintre szegénykém, ott elbújt a ház előtt parkoló autók alá, aztán egyik elütötte. A házbeli gyerekek találták meg, aztán ránk maradt, mi vittük a férjemmel állatdokihoz. Már több, mint 10 éve velünk van. Én is magányos vagyok, és állatszerető. Kutyát-macskát nagyon szeretek.


Tedd föl az oldalra a képet, és gyászold meg. És mihamarabb keress egy másik árvát, biztosan nagyon-nagyon fogsz neki örülni, ő pedig neked. :)

2011. nov. 19. 20:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/31 A kérdező kommentje:
De vannak barátaim, de tudod az ember az évek alatt egyre tapasztaltabb lesz, változások mennek végbe, amik vagy eltaszítják, vagy közelebb hozzák a régi kapcsolatainkat. Velem az előbbi történt meg, sajnos mindig a rosszabb embereket találtam meg az életemben. De nem panaszkodtam, ott voltak mellettem a céljaim, meg a kisállatom, akivel törődhetek és feltétel nélkül szeret, megosztom vele a házat, ételt, mondhatni szimibózisban élünk. Ezért is nem találom most a helyemet itthon, egész nap csak fel-alá járkáltam, kimentem szétnézni, de csalódottan vettem tudomásul, hogy teljesen egyedül maradtam.
2011. nov. 19. 20:36
 20/31 anonim ***** válasza:
100%
No látod. Ha vannak barátaid - legalább egy is -, akkor már nem vagy egyedül. Igaz, hogy a cicádat nem hozhatják vissza, de nem vagy egyedül. Már az is jó dolog.
2011. nov. 19. 20:46
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!