Kezdőoldal » Állatok » Macskák » Látott már az állatod sírni?...

Látott már az állatod sírni? Hogyan viselkedett?

Figyelt kérdés
Van egy Maine Coon macskám és Ő mindig jön, mikor sírok (nemrég halt meg Anyu...) Mindig dörgölődzik, dorombol, nyalogatja az arcom:D Eddig elég távolságtartó volt, Ő nem az a tipikus macska, aki szereti a dögönyözést. Az utóbbi időben mégis mindig a közelemben van és "vígasztal".
2011. nov. 20. 23:14
1 2 3
 11/23 A kérdező kommentje:

Szia 23:52-es válaszadó!


Remélem, hogy megoldódnak a gondjaitok! Aranyos lehet a Te cicád is:-)

2011. nov. 21. 18:27
 12/23 A kérdező kommentje:

Szia 02:08-as válaszadó!


De aranyos, hogy a kutyád nyüszített, hogy engedd be:D Igen, az én macskám is érdeklődve néz, mintha kérdezni: "mia a baj???" Jön és nem tudja, hogyan simuljon hozzám, annyira meg akar nyugtatni. Igen, ha beteg vagyok, akkor az én macskám is ott fekszik az ágyamon. Most pl. tüdőgyuszim van, vagy a lábamnál fekszik, vagy a fejemnél, de nem mozdul. Komolyan, mint egy kutya:D Igen, a lovak is nagyon kedvesek tudnak lenni! Egyik haveromnak meghalt a mamája még régen és ott sírt a karámnál, a ló meg a vállára tette a fejét!

2011. nov. 21. 18:32
 13/23 A kérdező kommentje:

Szia 12:17-es válaszadó!


Igen, az én macskám is először értetlenül nézett rám, de azért jött:-) Aztán már tudta, hogy nem vagyok jól, szóval jön és dorombolva bújik.

2011. nov. 21. 18:34
 14/23 A kérdező kommentje:

Szia 16:30-as válaszadó!


Remélem, hogy Nálatok is megoldódnak a gondok! Nekem is szokott a macskám a nyakambaülni, meg a fejemremászni:D 5kg...:P

2011. nov. 21. 18:36
 15/23 A kérdező kommentje:
Ja, köszönöm Neked is a részvétnyilvánítást!
2011. nov. 21. 18:36
 16/23 anonim ***** válasza:

Szia!


" Szóval valahogy egyedül próbálom legyűrni ezt. "


Hát, egyedül nem megy. Kérj segítséget. Vannak gyászcsoportok is itt-ott az országban, vagy simán pszichológus. Művészetterápia?

Fel kell dolgozni. Nem véletlenül hívják gyászMUNKÁNAK. Tényleg munka.


Hol laksz?


Annyira sok minden van az emberben ilyenkor, egészen különböző dolgok. Ráadásul olyan korban vagy, amikor nyilván voltak konfliktusaid anyukáddal, minden szeretet mellett, ezek meg ilyen helyzetben iszonyatos bűntudatot bírnak okozni az ittmaradóban... Nyilván anyukáddal való kapcsolatoddal is jó lenne foglalkozni, a haldoklás (ha volt ilyen) folyamatával, a halállal mindig jövő szorongással, a saját halálunktól való féelelmmel stb...

Vannak, akik jártasak ilyesmiben, foglalkoznak gyászolókkal akár egyénileg, akár csoportosan. Nézz utána, ne maradj egyedül a gyászoddal. Mert NEM KELL egyedül végigcsinálni...


Minden jót Neked!

2011. nov. 21. 18:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/23 A kérdező kommentje:

Szia!


Igen, segítségem van, pszichológushoz járok. Én azt hittem, hogy Barátokra érted a kérdést, hogy tud-e valaki segíteni. Azért írtam, hogy nem nagyon van. Igen, tudom, hogy fel kell dolgozni... igyekszem.


Budapesten lakom.


Persze, voltak kisebb konfliktusok köztünk, de tényleg nem nagyok. Apróbb dolgok, amiket leginkább tényleg az okozott, ami ilyenkor a korral jár. Na, de hülyén fogalmaztam... bocs, szét vagyok esve. Bizony, bűntudatom van is! Sosem bántottam Őt csúnya szavakkal, de most még az is bánt, mikor visszafeleseltem, vagy ilyesmi. Igen, sajnos volt haldoklás:-( Végig kellett néznünk és a mai napig kísért minket. Majd azért keresgélek lehetőségeket, köszönöm!



Köszi, Neked is viszont kívánok minden jót!

2011. nov. 21. 18:48
 18/23 anonim ***** válasza:

Jól van, örülök, hogy jársz pszichológushoz...


Budapest az jó, nagyon sok a lehetőség e téren is.


A barátokkal az a helyzet, hogy ezeket a nagyon komoly és megrázó dolgokat nem lehet megosztani velük. Amikor olyan dolgok, érzések jelennek meg a lelkünkben, amiket eddig nem ismertünk, és megijedünk/szégyeljük/nem értjük/nem tudunk vele mit kezdeni, akkor azt nem bírjuk olyannak elmondani, aki számára mindez (vélhetőleg) ismeretlen... Tudom, hogy miről beszélek...


Kérdezd meg a pszichológust, hogy tudna-e gyászcsoportot ajánlani. Az egyéni terápián túl a csoportos dolgok nagyon sokat tudnak adni, mert látod, hogy nem vagy egyedül, hogy mások is átélnek hasonlókat, hogy ők megértenek Téged, Te megérted őket stb. Szóval a csoportnak van egy nagyon nagy megtartó ereje.


A másik: ha egy kicsi hajlamod is van arra, hogy rajzban/festésben/agyagban/zenében fejezd ki magad, akkor az rengeteget segíthet. A szavak az intellektusban születnek, vagyis az érzelmeinket megszűrjük az eszünkkel. Tudatosítjuk. A művészetek közvetlenebb kapcsolatot tesznek lehetővé a lelkeddel: próbáld ki, hogy csak leülsz és vezeted a ceruzát a papíron anélkül, hogy felemelnéd. Ne gondolkozz, ne diktálj a kezednek. Csak hagyd. Vagy vegyél agyagot, és csak formáld, ahogy jön. Vagy keress szimbólumokat a szobádban vagy kint, amik kifejeznek valamit az érzéseidből.


Vagy írj verset, ez tudatosabb, de nagyon jól tud esni, amikor az ember megfogalmaz magából valamit, ami aztán ott van előtte a papíron, és rá lehet nézni!


A pszichodrámát is ajánlom, hátha van kimondottan gyász témában szerveződő csoport.


Sok eszköz van, nagyon értékesek, mind segít abban, hogy azt a hatalmas mennyiségű dolgot, ami ilyenkor „keletkezik” Benned, megdolgozd, rá tudj nézni, elismerd...

2011. nov. 21. 19:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/23 A kérdező kommentje:

Igen, járok pszichológushoz. 2 évvel ezelőtt már el kellett temetnem Valakit, akit nagyon szerettem (!), ezért még mindig nem tudtam elfogadni a halálát, ezért járok pszichológushoz. ...de eközben ugye sajnos Anyut elvitte a betegsége és most Miatta is kezelésre szorulok.


Igen, szerencsére Pesten sok lehetőség van.


Igen, valóban nem igazán lehet szavakban önteni ezeket az érzéseket! Ezek nagyon komoly és mély érzelmek...


Jól van, megkérdezem majd a pszichológust, úgyis "mindjárt" mennem kell. Talán tényleg segítene a gyászcsoport. Na igen... az Ember ilyenkor hajlamos azt érezni, hogy teljesen egyedül van ezzel a fájdalommal. Ezért is jó a gyászcsoport.


Látod... még nem is próbáltam, hogy valami művészettel adjam ki, ami bennem van. Köszi, ez jó ötlet! Néha szoktam zenélni, szintetizátoron, de már régen volt a kezem alatt. Akkor most ideje elővenni. Érdekes ez a "ne diktálj a kezednek." Kíváncsi lennék, mi sül ki belőle. Kipróbálom.


Verset írni szoktam. Igaz, még nincs sok, kb. 3-4 db., de azok tényleg jól sikerültek. Nem én mondom, azért nem vagyok öntelt:-) A környezetemnek tetszenek, Ők mondták, hogy jók. Szóval néha írok, de az mindig csak akkor sikerül, mikor padlón vagyok. Most is ott vagyok, de nincs kedvem, energiám verset írni jelenleg. Nehéz napom volt, majd talán máskor megpróbálom megint.


Pszichodrámát? Lehet, hogy van gyász témában.



Köszönöm a válaszaidat és a tanácsaidat, segítségedet! Minden jót Neked!

2011. nov. 21. 19:19
 20/23 anonim ***** válasza:
Szia nekem spániel és talán labrador keverékem van egyszer nagyon sirtam odajött nyalogatot rámnézet és ö is elkezdet sirni nyösziteni.
2011. nov. 24. 17:16
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!