Hazajön még valaha a macskám?

Nézegettem az ezzel kapcsolatos kérdéseket itt az oldalon, és nem mondhatnám, hogy bizakodóbb lettem. Van egy nőstény cicám, aki most tavasszal lesz 8 éves. 2 hónapos kora óta van nálam, és úgy tekintek rá, mint a leghűségesebb barátomra, vagy akár egy családtagra. Nagyon ragaszkodunk egymáshoz és csak akkor fordult elő, hogy nem láttam 2 napig, amikor kiscicái születtek. Ezen kívül mindig jött a hívásomra, reggel az indulásomnál és este pedig az érkezésemnél már dorombolva várt az ajtónál. Az utcára soha nem ment ki, mindig az udvarunkon, vagy a kertünkben tartózkodott. És nem vettem észre még csak azt sem, hogy a szomszéd felől jött volna haza.

Vasárnap óta nem láttam őt. Szombat reggel még szokásosan várt az ajtónál, megetettem, és rengeteget evett, vidám volt, szóval nem gondolok olyasmire, hogy betegség miatt történt ez. El nem ütötték, a szomszédoknál már néztem, de sehol nem találom, és emiatt már teljesen ki vagyok készülve. A középiskola elkezdése óta velem van, most meg már dolgozom és nem tudok a munkámra figyelni, mert egész nap csak ő jár a fejemben. Éjszaka sem tudok aludni, csak sírva forgolódok az ágyban. Egyszerűen nem bírom elfogadni, hogy lehet, nincs többé. Olyan érzés, mintha egy részemet kiszakították volna belőlem.

4 napja tűnt el, van valakinek biztató története arról, hogy hazajöhet még?