Kétségbe vagyok esve! Másfél hónapja utcáról hazavitt ivartalanított 2,5 éves fiú cica (Nyüzsi) nem szokja meg a lakást! Nappal is előfordul, hogy nyávog és a bejárati ajtó elé fekszik, de éjjel elviselhetetlen. Soha nem szokja meg a lakást?

Éjszaka ablakba fel, ablakból ágyra ugrik, pár percre kidől, doomb-simi, majd újra bumm, ablakba, majd megint le, nyafi-nyafi, fel-le, stb. Ma már a kisszobába telpítem páromat, mert olyan kialvatlan, amilyen kialvatlan az ember lehet. Megszakad a szívem a cicóért. Mégis mit tegyek? 2 másik cicám nőstény, ők nyugton vannak. Étvágya jó, minden rendben vele egészségügyileg, kombó oltást kapott, stb. Csak egyszerűen látom rajta, hogy szenved, olyankor unatkozik. Reggeltől délutánig/estig dolgozunk, így gondolom, hogy javarészt nappal pihen, de amikor egész nap otthon vagyok, és több időm van játszani velük, akkor is ugyan ez megy. Amikor játszani akarok vele, kapható rá, de a simit hamar megunja, látványosan feláll, és pár ujjnyira arrébb megy, ott lefekszik. Ott is simizem, megint pár centit arrébb. De van amikor ő jön, és elvágódik, hogy márpedig most dögöny kell! :) 15 éve vannak cicáim, de Nyüzsi lelkén nem tudok kiigazodni. :( És nem tudom mit tehetnék érte, hogy ne érezze magát bezárva... :( Megköszönök minden segítséget.