Miért van ennyi felelőtlen gazdi a mai világban? Egyáltalán miért hagyják, hogy állatot tartsanak az olyan emberek, akik nem tudnak (vagy nem is akarnak) rendesen gondoskodni róluk?

"Tudod, én akközül a hat kismacska közül egynek megadtam az esélyt a jobb életre..."

És a többi öt kiscicának nem járt volna ugyanúgy az esély? Miért csak egynek adtál lehetőséget, hogy életben maradhasson? Az a másik 5 kölyökcica talán nem fért volna el ugyanúgy nálatok abban a hülye dobozban odakint a kertben, amíg nem találsz nekik gazdit? Elvégre a mostani macskád is csak kint van az udvaron, van alatta egy doboz, és ennyi... nem lehetett volna ideiglenesen a testvérkéit is elvinni, betenni az udvaron abba a nyüves dobozba és meghirdetni őket a neten, hogy gazdit keresel nekik? Nem, persze, egyszerűbb volt ez neked így, őket otthagytad meghalni, de azért büszke vagy magadra, hogy milyen jófej voltál, hogy egyet azért megmentettél, bár az az egy is csak ki van hajítva a csudába, orvost sose látott, oltva nincsen, kint él a szabad ég alatt télen a -10 fokban ugyanúgy, mint nyáron a +40 °C-ben, de azért te vagy a tuti, mert legalább van egy doboza, és még legyen is érte hálás, hogy egyáltalán élhet... Nem értem, de TÉNYLEG nem értem, hogy a másik 5 pici védtelen cica miért nem fért volna el ideiglenesen az udvarotokon ugyanígy, amíg gazdira találnak. Nem, inkább hagytad őket meghalni, és ezek után még várnád, hogy gratuláljak, amiért legalább egyet hazavittél?

Drága barátom, nekem pontosan egy ugyanolyan fekete, utcáról összeszedett sima, átlagos házi macskám van, amiről írsz. 4 hetes se volt, amikor befogadtam, mára már 6 éves is elmúlt és egy 5 kg-s ivartalanított, csodaszép kandúrfi lett belőle. A másik cicámat most októberben fogadtam be, rühesen és bolhásan, ő is csak egy egyszerű házi cica, de mégis befogadtam. Hazavittem, kezeltettem, beoltattam, kivakartam a koszból, a bolhákból, és mára már egy gyönyörű, egészséges, eleven, virgonc kiscica. Mindketten tökéletesen egészségesek, mert vigyázok rájuk! Mert felelősséggel tartozom értük és mert fontosak nekem, szeretem őket, ezért igyekszem úgy gondoskodni róluk, hogy minél tovább velem lehessenek!

A húgom cicája 3 hetes se volt, amikor megtaláltuk és hazavittük, fecskendőből etettük több mint 1 hétig, mire szilárd táplálékot is tudott már enni.

És ezek csak a saját cicáink - mind mentett macska!

De azt össze nem tudnám számolni, hányszor vittem haza úgy kiscicát, hogy én is csak a farakás alatt találta egy egész alom kismacskát, vagy akár a bokor alatt vagy egy autó alatt, vagy épp egy leragasztott kartondobozban. Mindet hazavittem, mert úgy voltam vele, ha máshol nem is, lent a mosókonyhában ideiglenesen elférnek addig, amíg nem találok nekik olyan gazdi(ka)t, aki örökbefogadja őket. Volt, hogy egyszerre 8 cica volt nálam ideiglenesen a saját 3 macskánk mellett, és mindnek találtam gazdát! Ne mondd nekem, hogy nem fért volna el nálatok az udvaron még az az 5 pici cica, ha én meg tudtam oldani idebent a lakásban összesen 11 macska elhelyezését!

"Örülök, hogy ilyen higgadtan és józanul is tudsz válaszolni!"

Ha van kinek, akkor persze, hogy tudok. Értelmes embernek én is értelmesen válaszolok.

"az én értékrendemben az állat az ember után következik, ha a családomnak kára származna abból, ha én a macskámra sokat költenék, akkor nem tenném és kész.Ez nem azt jelenti, hogy én nem szeretem eléggé az állatokat, egyszerűen csak az embereket jobban szeretem."

Nos, szeretnék erre reagálni, mivel azt hiszem, egyeseknek úgy tűnhet, mintha nem szeretném az embereket.

Ápolás és betegellátás szakon szereztem diplomát, a választott hivatásom az ápolás; arra tettem fel az életemet, hogy elesett, sérült vagy beteg embereken segítsek, és életet mentsek, hogyha tudok. Nem mondanám, hogy nem szeretem az embereket, hiszen akkor nem a betegellátást választottam volna hivatásomnak!

DE a felelőtlen, másokkal nem törődő embereket nem szeretem! Ez igaz. Nem az emberekkel van bajom, csak azokkal, akik többre tartják magukat másoknál és nem törődnek azok sorsával, akiket kevesebbre tartanak, mint önmagukat (még ha az csak egy kiscica vagy akármilyen kisállat is).

Én nem érzem úgy, hogy különbséget kellene tenni ember és állat között, vagy ha mégis, akkor azt a felelősség javára. Lehet, hogy egy ember intelligensebb, de akkor a tudását arra kell használnia, hogy segítsen azokon, akik a te rangsorolásod szerint úgymond "alatta" állnak és felelősen gondoskodjon erről a Földről, a környezetéről, az emberekről és állatokról egyaránt. Vigyáznunk kellene egymásra, pont azért, mert elvileg elég intelligensek vagyunk ahhoz, hogy értsük, milyen értékes az élet! De nem csak az emberi élet érték, hanem MINDEN élet! Egy kutyusé, egérkéjé, kígyóé ugyanolyan fontos és értékes, mint egy ember élete! Én nem tennék feltétlenül különbséget közte.

A másik: ha a családodnak anyagi kára származik a cicából, akkor tényleg nem értem, miért ragaszkodsz a macskatartáshoz. A macskának sem jó, mert alapvető dolgokat nem tudsz megadni neki, és a családodnak sem jó, mert nálatok meg anyagi gondot okoz az, hogy te cicát tartasz... de ebbe nem szeretnék megint belemenni. Viszont azt én sehol se írtam, hogy sokat kell költeni a cicádra, mert csak akkor leszel jó gazdi! Nem! Már korábban leírtam, hogy az éves oltásai nem kerülnek többe, mint amennyi egy mozijegy ára. Ha egyszer mondjuk félretennéd azt a pénzt, amiből a barátaiddal mozizni mentek, máris meg lenne oldva, hogy egy évre minden óvintézkedést megtegyél a cicád egészségének megőrzése érdekében. A féreghajtó tabletta ára 250-300 forint negyedévente... ennyi pénzed sincsen a cicádra? A felelős állattartás NEM azt jelenti, hogy vagyonokat költesz a kedvencedre, hanem azt, hogy megfelelően viseled gondját és pl. utánanézel ilyen dolgoknak is. Akkor tudnád, hogy nem kerül ám olyan sokba ez az egész, csak egy kis odafigyelés kellene, és az, hogy valóban szeresd azt a cicát és vigyázni akarj rá!

"Nem is értem, hogy egészségügyi gondozóként hogy lehet ez kérdés számodra.Hiszen egy állat halála/szenvedése összehasonlíthatatlan egy emberével!"

Nem is kell őket hasonlítgatni, hidd el nekem, mind a kettő szörnyű... nem kívánom, hogy bármelyiket is lásd, legyen szó akár emberről, akár állatról. Ápolóként számomra valóban nem is kérdés, hogy minden halál és minden szenvedés éppolyan nagy tragédia, bárkiről is legyen szó.