Van egy nimfám. Már régóta próbálkozom vele, hogy megszelídítsem, de nem megy. Ha kiengedem, akkor néha nekirepül a falnak. Valaki le tudja írni nekem, hogy hogyan menne legkönnyebben a kézhez szoktatás?

Rengeteg ilyen kérdés van itt GYK-n, ezeknek egy elhanyagolható részéhez, de minimum 10-12-szer én is leírtam már, hogy nekem hogy ment a legkönnyebben...:) Rajtam kívül pedig még minimum 8-10 ember írja le rendszeresen ezzel kapcsolatban a tapasztalatait. De mindegy is.

Nekem fürtös kölessel ment a legkönnyebben és leghamarabb. Ha eddig adtál neki rendszeresen, innentől ne adj, csak, ha szelidítesz, hogy ezt tekintse jutalomfalatnak.

Nagyon apró lépésekben és nagy türelemmel haladj. Először csak azt érd el, hogy, ha közelítesz felé egy kis gubó fürttel, ne menjen el (ha közelítesz irtó lassan, és ő hátrál, hátrálj te is, így nem érzi magát fenyegetve). Utána azt, hogy elfogadja a kezedből a kaját, ezután azt, hogy ő maga jöjjön oda érte, utána már egy hajszál választ el attól, hogy az ujjadra álljon a kaja miatt. Ekkor, ha látja, h biztonságban van, finom falatokat kap ilyenkor, senki nem megy el vele akarata ellenére, akkor magától is oda fog jönni hozzád kíváncsiskodni.

A madárkát pedig továbbra is engedd csak ki. Amíg a falnak repül, addig nincs gáz, arra számít, hogy be fog csapódni, de tenni ellene még sokat nem tud. Kis gyakorlás kell neki, aztán menni fog. Ablaknak ne hagyd repülni, ott nem számít rá, hogy ütközni fog, így a fejét sem óvja az ütközéstől, és nagyon sérülékeny koponyájuk és szemük van, ez az esetek jó részében halálos is lehet.

10-20 repülés és becsapódás után már rájön majd, hogyan kell landolni és irányítani:)

Olvasd el a Madárka című könyvet:

[link]

Bár nem elsősorban a madarakról szól, de a fiú részletes visszaemlékezései nagyon érdekesek, hasznosak lehetnek. Elgondolkodtató könyv, a madárszelídítés igen részletes és jó. Ő is kölest használt :)