A vadonban az állatok felismerik a rokonaikat? Hogyan kerülik el pl. a vérfertőzést?

Ott vannak pl. a tigrisek, egy nemrég nézett, róluk szóló természetfilm kapcsán vetődtek fel bennem ezek a gondolatok. Az apa ugye nem vesz részt a kölykök felnevelésében, így nem is ismeri az utódait -- ha felnőttként találkozik a lányával, párosodhat vele? Vagy egyazon nőstény tigris különböző években született kölykei tudják egymásról, ha találkoznak, hogy ők rokonok (féltestvérek)? Netán ha az anya találkozik több év múltán már rég felnőtt kölykével, akkor is megismerik egymást?

Ha egy hímoroszlánnak születik egy nőstény kölyke, és az felnő, eléri az ivarérett kort, akkor az apja párosodhat vele is, mint falkájának szaporodóképes tagjával (ha a nőstény a csapatban marad, ami ugye az alapeset, és még mindig az ő apja a vezérhím)?

Vagy pl. a szarvasok esetében -- hogyan "oldja meg" a természet, hogy minél távolabbi vagy egyáltalán nem rokon állatok szaporodjanak? Persze tudom, hogy az ember már réges-rég masszívan belenyúlt mindebbe is (bár vannak állatfajok, pl. a gepárd, aminek a genetikai változatossága már jóval az ember előtt eleve lecsökkent), de hogyan néznének ki ezek a természetes folyamatok zavarás nélkül?