Valaki volt hasonló helyzetben? Mi a teendő?

Én nem értem, minek nyalizol egyáltalán az anyjának??? Meg mindenáron oda akarsz menni, mikor nem lát szívesen, meg mocsokban él. Csak én nem értem?

Tudom, szarul esik, én az anyósnál az 5 és fél év alatt tudod hányszor voltam? 1-szer. Akkor megmondta, nem vagyok szívesen látott egyén a fia társaságában, mert ő azt szeretné, ha minden maradna úgy, ahogy volt. Hát jó. Már 1 hetes volt a lányom, mikor a párom elmondta, hogy gyerekünk lett. Azóta jön kéthetente, adok neki enni inni, aztán megy haza. Mi (én és a lányunk) azóta se voltunk egyszer sem nála, őszintén szólva nem is hiányzik. Mikor tudom, hogy jön, akkor is csak nyűg, nemhogy még én is menjek. Pedig a párom ugyanúgy megy hetente, kocsival 10 percre lakik.

A tanácsom, ne fuss olyan szekér után, ami nem vesz fel! Ha a kapcsolatotok ezen kívül rendben van, akkor tegyél rá magasról, ne foglalkozz vele, csinálj úgy, mintha nem is lenne! Ne vegyél neki semmit, ne próbálkozz! Ha tényleg a betegsége miatt ilyen veled, akkor mindhiába, ha meg csak erre fogja, de szimplán utál, akkor sem jobb, de hidd el, hogy NEM TUDSZ VELE MIT KEZDENI! Az egyetlen megoldás, hogy NEM FOGLALKOZOL VELE!

Azért megdöbbentő, hogy mennyien javasolják a kérdezőnek, hogy hagyja el a párját,mert BETEG az anyja..hiába írkáljátok itt a “gonosz anyós” sztorikat, mert teljesen más, ha valaki beteg vagy ha eredendően paraszt..

Kérdező. Két dolgot lehet tenni:

A párod beszélhetne az anyja háziorvosával (ha már a mamával nem lehet), hogy rossz a helyzet és segítsen eljuttatni kezelésre. Bár ezt már rég meg kellett volna tenni, elsősorban az ő érdekében.

Te pedig ne legyél ilyen viráglelkű. Te is írtad, hogy beteg, de nem vagyok benne biztos, hogy fel is fogod, hogy ez mit jelent. Szent is lehetnél, akkor is így viselkedne, mert nem áll kezelés alatt. Te annyit tudsz tenni, hogy felfogod, hogy a viselkedése a betegségének köszönhető és kész.

Anyuci pici fiát bizony igenis ki kell dobni a búsba. Mert egy ilyen kapcsolat soha a büdös életben nem lesz se jó, se normális... Aki meg ezt nem érti meg, az szenvedjen nyugodtan, de akkor csöndben magában, ha már változtatni nem akar.

A pasi meg majd rájön pár ilyen szakítás után, hogy lehet, hogy nemet is kéne neki mondani...

Azon kívül, hogy a párod megpróbálja rábírni az anyját, menjen el orvoshoz és kezeltesse magát, nem tud semmit tenni. Beteg embert a téveszméiről nem lehet lebeszélni.

Viszont nekem elég fura, hogy eltitkolta anyós betegségét. Én tuti megpróbálnám kideríteni, van-e másnak is mentális betegsége a családban, mert ha igen, akkor esélyes, hogy öröklődik.