Anyós és a karácsonyi ajándék?

Nyilván a te dolgod, hogy hogyan neveled a gyereket, de amit csinálsz az túlzás. Kellenek szabályok és határok ez igaz, de hogy konkrétan megvonsz dolgokat a gyerektől az nagyon nem egészséges. Az égvilágon semmi baja nem lesz, ha néha megeszik egy kis csokit, vagy ha napi fél órát néz valami mesét a tévében. Az nem igaz, hogy káros, sőt, ma már egyre több olyan gyerekmese van, ami tanít, fejleszt.

Szerintem azt nem teheted meg, hogy megszabod az anyósodnak, hogy mit adhat a gyereknek, főleg, hogy teljesen ártalmatlan, gyerekeknek való dolgokról van szó.

Az szép dolog, hogy próbálod óvni, de ha ilyen korlátok között tartod, és bekerül egy közösségbe, akkor csak titkolózni fog előtted. Ha elkezd oviba járni, nem engeded hogy elfogadja a mikulás csomagot? Ha az oviban szülinapoznak és mindenki csoki tortát eszik, a te gyerekednek is tilos lesz? Vagy ha szülinapi zsúrja lesz, akkor is adsz egy listát a szülőknek, hogy milyen ajándékot vagytok hajlandóak elfogadni?!

Még gyerek és kicsi, igen, de már ebben a korban is fontos, hogy megtapasztalhasson dolgokat. És ilyen dolgoktól megfosztani, káros.

Amikor a férjed beszél anyóssal erről, akkor mit mondanak egymàsnak konkrétan?

Mi lett az eddigi kèretlen ajàndèkaitokkal? Bölcsibe megy majd a gyerek? Mert ott fog talàlkozni ilyesmivel.

Ha végigpörgetem a szàmos hasonló szituációt itt gyk-n, akkor a legtöbbnek a házastàrs vetett véget. A gyerek kiàllt az anyja ellen, és megmondta hogyha a gyereknevelèsével nem ért egyet akkor nem kell làtni az unokàt. Tüneti kezelés a hazugsàg ("peeersze mama azt csináljuk amit mondasz"), de emiatt lehet hallgatni tovàbb az anyóst, meg jópofizni vele.

Lehet lepontozni, mert nem vagyok szülő, de nem èrtem mièrt kéne kompromisszumot kötnöm a rokonaimmal gyereknevelèsi kèrdésekben. Nekem nem èrv a "nagymama dolga elkényeztetni az unokàt" közhely. Azt viszont javaslom, hogy ne nézd hülyének az anyóst és gondolkozz azon amit mondott, 2 éves a gyereked, megértem, hogy az ilyesmiket mèg feleslegesnek tartod, de az írásod alapjàn az jön àt, hogy te idősebb korában is hasonló elvek szerint neveled majd...ami meg màr a szèlsőség màsik fele. Pl. Én ki lennék bukva ha az unokàmnak 8-9 évesen az internet azt jelentené, amit az osztàlytàrsai mutattak neki, mert a szülei csesztek bàrmit magyaràzni a témàban.(persze nem írtàl ilyesmit, de mint említettem az eddig leírtak ezt sugalljàk, bocsi ha téves a feltètelezès)

Nagyon szélsőséges vagy, kissé fanatikusnak tűnsz, ami cseppet sem egészséges.

Oké, hogy van értékrended, de a gyereknek az a jó minél többet tapasztal.

Most kiragadom az irásodból a tvt. Félig meddig rokon kislányt elhozta a családunkba az apuka. Otthon nem nézhet tvt, nincs laptop-telefon-kütyü, semmi. A gyerek rendesen transzba esett a tvtől. Borzalom volt látni mennyire megbabonázza, míg a többi tvt is néző gyerek le se sz@rta a mesét, együtt játszottak.

Az teljes megvonás a káros, nem a napi fél óra tv.

Engedj picit. Nem értem mi bajod a berregő traktorral, a kisfiúk 90 %a oda van érte.

Ne legyél merev, azzal nem jót tanítasz a gyereknek.

Ja és a sok megvonás vissza fog ütni amint közösségbe kerül.

1 év múlva ha ovis lesz mit csinálsz? ott is van müanyag játék,fa,minden és igen csokit is fog kapni ,nem engeded majd tortázni,többiekel,?

És igen is fontos az ajándék,az ünnepekre ,mert pl közösségbe a gyerekek mesélni fognak ki mit kapott szülinapra,mikulásra karácsonyra ,te gyereked mit mond majd semmit nem kaptam anyuékal voltam,lehet kapni mesekönyvet,kisautót,fából készült dolgokat,mind hasznos dolgok,

Tv sem káros ha jól csinálod.

Téged egy elmeorvos megvizsgálna, utána nagy feladat előtt állna. Férjed hogy bírja? Vagy ő is ilyen fanatikusan szélsőséges? Nem tudom elhinni...egy ember lehet ilyen h@lye, na de mindjárt kettő??

Szegény gyereket sajnálom, mindentől elzárod. Kb az őskorban élsz...tényleg, a net nem zavar, okostelo, meg hogy folyik a víz a vezetékből? Gyertyával világíttok, lovas szekéren közlekedtek?

Szerencsétlen gyerek most még elvan, de mire bekerül az életbe, olyan hátránnyal indul, amit sosem hever ki. Nem fog tudni mit kezdeni magával a való életben.

Nem látom a nevelési elvben a "másság" elfogadását!Nem lehet a kúlturát leszűkíteni fekete-fehér színre!

A gyermeked abban a korban van,amikor, minden kezébe kerülő tárgyat látni,tapasztalni,megvizsgálni,játszani kellene! Ha ettől megfosztod,később visszacsaphat,nevetség tárgya lehet egy közösségben.Az ember attól válik kreatívvá,hogy ismeri a teljes környezetét,az abban található anyagokat és azokat fel tudja használni mi több abból alkot újat vagy helyettesítőként használja.

Ugye,aki az ajándékot veszi az dönti el mit vesz ajándékba?

Miért nem akarod,hogy a gyermeked megismerje rendesen a nagymamáját.Minél színesebb a családon belüli személyiségkínálat annál gazdagabb lesz a fiatal mintaválasztéka! A tiéd miért nem emlékezhet arra,hogy a nagyi csokiját ette vagy mint"szokások" elsajátításának is benne kéne lenni a nevelésbe,amire anyósod hivatkozott!

Nem tudunk mindent megtermelni amire szükségünk van!

Kedves Kérdező! Javítsd ki az értékrendedet! Csak megcsonkitod gyermeked képességeit,illetve nem engeded fejlődni!!!

Egyedül a tv nézés megvonásával értek egyet.

A te nevelési elvedben is az a hiba mint sokakéban. A merevség. Terítsd ki a gyereked elé a ceruzákat a gyúrmákat meg a berregős autót és nézd meg melyiket választja. Ha a gyurmát akkor kérdezd meg miért? Ha az autót akkor is. Egy gyerek kétévesen még igen puha, formázható, de az, hogy mit szeret, melyik szín a kedvence, és mik az alapvető tulajdonságai, az csak az övé. Ezt kellene megtanulnod, hogy tárj elé minél többet, engedd hogy lásson, és mondd el mindennek a következményét. Később mit fogsz csinálni ha füvezni akar? Elmondod, hogy az rossz, vagy egyáltalán nem is létezik? Tudnia kell mivel mi jár és neki kell eldönteni, hogy akarja-e. Most erre még nem teljesen képes mert kicsi, de itt kezdődnek a döntések.

A világ folyton csokit meg villogó játékautót kínál majd neki és csak akkor fogja tudni, mit kell elfogadni és mit nem, ha az értékrend teljesen az övé lesz, nem valami amit "belevertek". És csak így zárójelben. Nekem is vannak merev értékrendeim amikhez foggal körömmel ragaszkodom. De mikor valami beleütközik, nekem fontosabb a családi béke. (Pl történt egyszer hogy anyósnál ettünk s ő nem tudta milyen mértékben vagyok vegetáriánus ezért nem sértettem meg azzal, hogy egész nap nem eszek semmit ezért ettem a levesből, csak kiszedtem a húst) talán személyiség kérdése de én inkább hajlok mint török.

Én nem kezdelek el téged elmebetegezni, mert megértelek. Énis ilyen voltam, tudom, hogy csak a legjobbat akarod a gyerekednek. De tanulj az én hibámból légyszíves, mert tönkre fogod tenni, ahogyan én tettem.

Énis így neveltem a gyerekemet, nincs csoki, nincs tv, csak fejlesztő játékokat kapott, saját magunk által termelt ételeket evett. Amelyik rokon nem tartotta be amit kértem, ahhoz nem engedtem. Mikor bekerült óvodába teljesen kifordult önmagából, nem tudott alkalmazkodni a hirtelen szabadsághoz, a másfajta szabályokhoz. Ha valami olyan volt tiltva, amit itthon lehetett, elkezdett örjöngeni, verekedni, ha valami olyan volt megengedve, amit itthon nem lehetett, akkor magába fordulva ült a sarokba. Az óvodai ebédet minden egyes nap kihányta, mert nem volt hozzászokva a gyomra a készételekhez. Most 6 éves, az óvoda első 1 évét végig kórházba töltöttük, és 3 éve járunk nevelési tanácsadóba. A kórházban az orvosok a nevelési tanácsadó, mindenki engem hibáztat ezért, hiszen szerintük ha nem burokban nevelem, és fel készítem a közösségbe való belépésre, akkor ezek a dolgok mind elkerülhetőek lettek volna.

Rengeteget javult az állapota, mióta minden hétvégét más rokonnál tölt, és hagyom hogy saját szabályokat állítsanak fel, azzal etessék (bizonyos határokon belül azért), amivel szeretnék.

Muszáj a gyereknek megtanulnia, hogy igen, itthon nem lehet tévét nézni, vagy sültkrumplit enni vacsorára, de a nagyinál lehet. Hiszen az óvodában, az iskolában, a középiskolában, és később a munkahelyen is más szabályok lesznek. És ha ehhez nem tanul meg már csecsemő korában alkalmazkodni, akkor csak szenvedni fog egész életében. És ez nem genetika amivel nem tudsz mit csinálni, ez kőkeményen a te nevelésed elbaltázásának az eredménye.

Még most, időben, fogadd el és ismerd el, hogy elrontottad, javítsd ki a hibádat, mert minnél később javítod ki, annál nehezebb lesz.