Ki hogy viseli, ha após v. anyós folyamatosan politizál?

Nálam az előző kapcsolatomban nem feltétlen pártpolitizált az exanyósjelölt, de minden közéleti témában elmondta a véleményét. Én nem nagyon beszéltem vissza, vagy mondtam el az én véleményemet, mert 1) amikor megmondtam, észérvekkel alátámasztva, megkaptam, hogy csak kényelmes vagyok (ő meg az exem keresztapja magyarázták az akkor 30 éves exemnek, aki akkor épp munkanélküli volt, hogy miért nem megy be a Beszkárthoz - igen, azt sem tudták, hogy azóta nem így hívják -, hogy ő dolgozni akar, mert az 1940-es években a keresztapu ezt csinálta 18 évesen, aztán milyen jó kis munkát kapott... és elkezdtük magyarázni, hogy ez ma nem egészen úgy megy, és ha kap is munkát egy ilyen akció után, valszeg ilyen takarító szinten, a páromnak annál egy fokkal jobb képzettsége van), 2) az a típusú ember volt, aki isteni kinyilatkoztatásként és nagyon bunkó módon beszél a véleményéről, és láthatóan nem tűr el ellenvéleményt, és hülyének tart mindenkit, aki másképp gondolkodik.

Szóval csak értelmesen bólogattam, aztán röhögtünk rajta az exemmel később. Zavarónak zavaró volt, de max. heti 1x kibírtam... úgy kezeltük, mint a falu bolondját, kb.

Nálunk szerencsére ritkan van ilyen, de van a családban két idős, akik Fideszesek, a többiek utálják. És mindig az öregek kezdik a vekegést, hogy milyen jó kormányunk van, meg jönnek a migránsok, de a Viktor megvéd. Általában ilyenkor vita kezdődik a férfiak között, a női családtagok csitítgatnak, mert jobb a diplomáciai érzékük. Ha kezd eldurvulni a vita, akkor meg valaki az asztalra csap, hogy na most akkor sürgősen keressenek új témát. Aztán puffogva kanalazza mindenki a húslevest.

Szerintem a legegyszerűbb ezt csírájában elfolytani, ha valaki rákezd a politikára, meg kell neki mondani, hogy hagyja abba, vagy menjen ki a szobából vitatkozni, mert egy családi eseményen senki nem kíváncsi az acsarkodásra.