Nektek, hogy sikerült az anyóssal+apóssal történő első találkozás? Minden simán ment? Izgultatok nagyon? Kedvesen bántak veletek? Cikis sztorik is érdekelnek.

Izgultam kegyetlenül, de aztán apósjelölt megoldotta, mert látta rajtam, hogy lazítsak, ha kell hoz egy sört, érezzem magam otthonosan, nem esznek meg. :D

Én eléggé izgultam. Amúgy egész jól ment, kivéve azt, amikor pont akkor kezdett el röhögtetni a párom, amikor narancslevet ittam, és kijött az orromon :D. Amúgy úgy kedves volt az anyósjelölt, de vhogy éreztem, hogy ebből nem lesz egy nagyon szeretetteljes kapcsolat... eléggé különbözőek vagyunk, és ő kicsit helikopter típus, de nem olyan elviselhetetlen módon az.

A férjemet a nagymamája nevelte fel, 15 éves korától már a nagypapa nélkül. Szóval amikor megismertem, a mamájával lakott egy panellakásban. A mama akkor 78 éves volt. Meg volt beszélve a bemutatás. A néni nagyon távolságtartó, karót nyelt, kimért és bizalmatlan volt velem, de nem volt bunkó vagy udvariatlan. Nem mosolygott, azt hiszem eltelt egy év is, mire először láttam mosolyogni. Vittem egy doboz finom bonbont neki. Engem az exeim anyukái szerettek, volt, amelyik a lányaként kezelt, tetszett nekik, hogy házias, kedves természetem van, ezért szokatlan volt és nem tudtam, hogy álljak neki jó viszonyt építeni vele. Nehezítette a két generációs korkülönbség is. Nos ennél az asszonynál nem kaptam meg az előlegezett bizalmat, viszont ahogy később megismertük egymást, rájöttem, hogy szomorú élete volt. Ahogy ő is megismert, rájött, hogy kemény fából faragtak, nem félek a kérges jellemétől. Időközben megajándékoztuk egy dédunokával, azóta lágy szívű, és nagyon sokat mosolyog, ha játszanak, képes négykézláb csúszni mászni, bohóckodni vele. Nagyon szeretem az anyósomat, jobb volt hozzám az öt év alatt eddig, mint bármelyik surmó nagymamám. Mindent meg lehet vele beszélni, sosem avatkozott bele az életünkbe, igyekszünk a törődésünkkel meghálálni neki.