Anyós-após problémák, történetek? Mi volt a probléma fő oka, hogy oldottátok meg? Veszekedések?

Ugyan nem volt anyós, csak jelölt, de azt szerette volna ha a kicsi fia vele marad. Eltervezte hogy megházasodunk a fiával, és az emeleten fogunk lakni. :D Volt egy kicsi lánya (későn szülsz még egyet), és hogy milyen jó lesz hogy a gyerekeink majd együtt játszanak. Persze még időben pattintottam őt is, meg a toxic fiát.

Mostani anyósom is ragaszkodik a fiához, sok minden nem tetszik neki, amit csinálunk és ahogy, de végsősoron nincs vele bajom, mert segít ha kell, és még sose baxott ki velem.

Kritizálta a külsöm, az öröklött dolgaimat, nem feltűnően, de fúrt. Nagyon bunkó megjegyzései voltak, de szerintem ő ezeket részben nem tudatosan csinálta.

Igazából én is a gyerekvállalós résztől félek emiatt, mert látom mit művel sógornővel. Direkt kérte a sógornő, hogy ne adjon a gyereknek bizonyos ételeket, erre persze, hogy adott. Örömmel meséli, hogy a sógornőre nem hallgat a gyerek, csak rá, direkt bíztatja is. Csokival tömi a gyereket, miközben mindenki alakját kritizálja. Mindent jobban tud sógornőnél, folyamatosan szidja, röhög a háta mögött. Még sorolhatnám, szerintem nálunk is sajnos az lesz a vége a..aránylag jó viszonynak.

6-os, szerintem ne bízd majd rá a gyereket, ha nem muszáj.

Köszi, sajnos már én is így gondolom, pedig kanyarban sincsen még a gyerek, most próbálkozunk. De már most belekérdez dolgokba és hogy ugye így meg úgy fogom csinálni. Ilyenkor terelek, meg lezárom a témát.

Fúú egy regényt tudnék írni, de megkímélem az olvasókat inkább.

Röviden: 1,5 évig laktam a pároméknál (sajnos muszájból), ami életem egyik legrosszabb időszaka volt. Szép fokozatosan kibuktak az életmódbeli, szokásbeli, személyiségbeli különbségek. Nyilván én igyekeztem alkalmazkodni hozzájuk, amennyire tudtam, hiszen én voltam a befogadott, de nem igazán sikerült. A legnagyobb "bűnöm" az volt és igazából a mai napig az gondolom, hogy nem vagyok egy cserfes, nyalizós, művigyorgós, társaságkedvelő pincsikutya, mint amilyen menyt megálmodtak. Emellett én későn kelős éjjeli bagoly vagyok, ők meg korán fekvős pacsirták. Én szeretem a tisztaságot, higiéniát, ők annyira nem. Én szeretem, ha van "énidőm", szeretek egyedül lenni, hát ők szeretnek a másik nyakán lenni.

És még sorolhatnám...

Én nem tudom elviselni az alkoholista "ki ha én nem?" "apákat", akik szolgának használják a feleségüket és gyerekeiket, és az ezzel járó hajnali ku*vaanyázást... ők meg így élnek.

Aztán amint lehetőségünk volt a párommal, albérletbe menekültünk. Amiből nagy balhé lett, mert anyuka nem tudta elengedni az egyszem fiát, babusgatni akarta élete végéig, etetni, ruháztatni, tutujgatni.

Ott kellett volna maradnunk, odaszülni unokákat, természetesen nekik.

Az egész eredménye az lett, hogy megszakítottam a kapcsolatot velük, azóta vagyok boldog és nyugodt.

Ez volt az egyetlen megoldás, mert sajnos szép szóval nem lehetett közös nevezőre jutni az anyósékkal.