Ez igy tényleg normális?

Bár én már akkor elhagytam volna, mikor kvázi megtagadja az én családomat és sohasem jön velem.

A párod egy büdös bnkó, az a negy helyzet. Hogy vagy képes elviselni?

Szerintem nincs benne ráció, hogy ha ők vették a házat, akkor jönnek amikor akarnak. Nem maguknak vették. Elvileg segíteni akartak vele, de ha emiatt szinte úgy éltek, mintha velük laknátok, az legalább akkora kitolás, mint amekkora segítség. Tisztázzuk: házat ADTAK, nem a magánszférátokat VETTÉK meg. Ne keverjük a szezont a fazonnal. Egyébként már egy nagyobb gyerek szobájába sem illendő kénye-kedve szerint bejárni a szülőnek, pedig az aztán igazán az ő háza.

Én édesapámtól kaptam lakást, abban élünk, ő mégsem jön gyakran, és olyankor is előre szól, mert ez a lakás - bár ő vette - nekünk az otthonunk. Örök hálám neki, egyrészt a lakásért, másrészt azért, mert ilyen normális.

Beszéld meg a férjeddel ezt (kevesebb látogatás, egyeztetett időpontban, vagy ő mondja meg a szüleinek vagy te), meg azt is, hogy mikor legközelebb jönnek az anyjáék, az üdvözlésük után te dobod le magad a másik szobában tévézni, ő meg megy szépen, és beszélget a hozzátartozóival és kínálgatja őket valamivel.

Hívd el időnként a te szüleidet is, ha nekik nem terhes az utazás, és a férjednek ezeken az alkalmakon szintén tedd kötelezővé a jelenlétet legalább 20 percig, mert a házastársunk legközelebbi hozzátartozóira soha rá sem kummantani egyszerűen bunkóság. Néha kell egy kis "pofavizit", nem gyakran, de kell.

De egyébként azt gondolom, hogy előbb-utóbb egyszerűen be fog telni nálad a pohár, és nem az anyósodék, hanem a férjed miatt.

Nem, nem mormális. Egy kertben lakunk apósomékkal (ikerház), övék az egész, mi lakunk a kisebbik félben. Két gyerek is van, akikért oda meg vissza vannak, de mindig megkérdezik, mikor van kedvünk találkozni. Ez mifelénk nem úgy megy, hogy az enyém, tehát jöhetek. Ilyen helyzetben, ha a szép szó nem elég, akkor elköltöznénk.

Amúgy az embered is elég érdekes, vele kéne a fejmosást kezdeni...

Hát nem tudom,hugomék is a szüleim családiházában laknak,ok elkoltoztek egy kisebb lakásba.

Ettöl függetlenül h "papiron" az övék teljes mértékben tiszteletben tartják az életüket.Mindig bejelentkeznek ha látogatnának,ha nem jó nekik sem állitanak oda.Pedig kulcsuk is van.

Ez igy van ha nektek igy nem jo el kell koltozni,de viszont ha egy szulo ad ilyen lehetoseget a gyerekének akkor azért cserébe nem vàrok el.

Sosem értem az ilyen szülőket.A szeretet nem üzlet,gondolom maguk döntöttek igy,ha meg igy döntöttek fel kell fogniuk h az a ti otthonotok,ti életetek és jogotok van a szályaitakhoz,határaitokhoz.

Én ezért sem kérek semmit anyósoméktol,még annyit sem ha elmegy boltba hozzon 1 tejet nekem.Mert ugy gondolja ha valamit tesz azért vissza is vàr.

És én ezt nem szeretem.

Ha valamit adok akkor nem várok cserébe semmit.Sosem üzletelek a jótettekkel.És nem hasznàlom ki a helyzetet.

Ajánlom a jó messzire költözést tőlük!!!!