Tartanátok a kapcsolatot ebben a helyzetben?

Pár hónapja már írtam ki hasonló kérdést, amikor a férjem szülei majdnem megitatták borral a babámat. Akkor a férjemmel azt a megoldást találtuk, hogy továbbra is látogatjuk a szüleit, de nem hagyjuk őket egyedül a babánkkal. Én ennek már akkor sem örültem, de megértettem a férjem álláspotját is, így beleegyeztem. Viszont nem is szívesen hordom abba a környezetbe a babámat, mert koszos és túlzsúfolt a ház és ő már mászkál mindenfelé...Nem beszélve anyósomék gyereknevelési elveiről. Pl. sírni hagyás, verés stb.(férjemet is verte az anyja gyerekkorában) Na de a mai nap engem sokkolt. Egy helységben voltunk férjemmel, anyósommal és a fiammal. Ez a helység is tele van minden kacattal, ami veszélyes egy babára(törékeny dolgok, gyöngyök, növények stb.), így végig mellette volunk, figyeltünk rá. Egy pillanat volt kb. amikor leültünk a férjemmel, tőlünk 2 méterre volt a fiam anyósommal. Csak ennyi kellett ahhoz, hogy a babám a fejére rántson egy agyag díszt...férjemmel halálra rémültünk, szegény gyerek teljesen kikészült, el se engedett engem onnantól kezdve. És ez csak a legszörnyűbb dolog, ami ott történt, nem az egyetlen. Szerencse, hogy nem telibe esett a fejére, "csak" oldalt érte egy ütés, így nem lett nagy baj. És mindezek után anyósom bocsánatkérés vagy hasonló helyett még elkezdte kritizálni az én altatási módszeremet. Én teljesen kivagyok már ettől. Engem is sokat bántottak már, azon túlléptem. De nem hagyhatom, hogy a fiammal ezt csinálják. A férjem is nagyon dühös lett, de még mindig csak ahhoz tartja magát, hogy ne hagyjuk velük egyedül...de én nem akarom a közelükbe engedni ezek után. Én reagálom túl vagy teljesen érthető, ha nem akarom velük tartani a kapcsolatot?