Anyósommal, apósommal jogos volt a kiabálásom? Mennyi ideig nem találkoznátok velük a helyemben?
Próbálok rövid lenni, de kicsit már sok minden összegyűlt.
Párommal 20 km-re lakunk tőlük. Egy hónapja költöztünk össze. Mindketten 24 évesek vagyunk. Én most kezdtem el dolgozni először, ahogy összeköltöztünk, illetve most szereztem a diplomámat meg.
Szüleim 450 km-re laknak. Borsod-vas megye a táv, a lehető szinte legmesszebb vagyunk. Én költöztem borsodba. Ide valósi voltam, csak szüleim, testvéreim elköltöztek. Páromat hobbija, munkája ideköti.
Anyósomékhoz heti 2x járunk változó időre. Van, hogy csak beugrunk 1-2 óràra van, hogy ott vagyunk 4-5 órát, én sose siettetem a párom, hogy na már menjünk haza.
Szüleimhez, akik meg messze laknak 3 hetente járunk!
Péntek este érünk oda, vasárnap meg indulunk délután vissza.
Anyósomék csőrét ez zavarja leginkább.
Mindig mielőtt megyünk és jövünk páromat piszkálja messengeren meg hívásban, hogy ő kiszámolta mp-re pontosan, hogy szüleimnél több időt vagyunk. Beleszámolta az ott alvást is, ugyanis náluk nem szoktunk ott aludni.
Meg hogy szerintük ez a 20 km olyan mintha 460 km lenne, vagyis szerintük annyiea ritkán làtogatjuk őket.
Mindig fapofával beszél vele a telefonban és bunkón.
Beleszólt abba is, hogy vasárnap mikor jöjjünk haza és az a taktikája, hogy nem szól páromhoz direkt, ha megsértődik, meg bunkóskodik a telefonba.
Volt egy korábbi vitánk azon, hogy azt állította, hogy majd ha lesz fizetésem akkor azt majd magamnak félreteszem és a páromét fogom költeni. Ami azóta beigazolódott, hogy nyilván nincs így, csak hülye az anyósom.
Úgy éreztem, hogy ebből elég és elmondtam mindezt, amit most itt leírtam, hogy zavar. Erre még ők akadtak ki rám!
Mivel szüleim nem szoktak már haza járni. Majd nyáron jönnek 2x, mert lesz 2 lagzi a környéken, ezért állították azt, hogy az én szüleim miért érdemlik meg, hogy többet legyünk ott, mint náluk, mikor ők úgy se jönnek. Sajnos anya hol szombat hol vasárnap dolgozik, mert eladó nagy élelmiszer boltban.
De ők ezt nem tudják felfogni. Apám munkája is olyan, hogy sokszor szombaton is dolgozik.
Apósom meg nyugdíjas, anyósom meg home office, szóval igencsak ráér agyalni..
Úgyhogy utána továbbra is kiakadtam, mert állították, hogy ők jobban szeretik a fiúkat, mint engem a szüleim és hogy akkor miér tjàrok 3 hetente, mikor ők nem hozzám. Teljesen kiakadtam, hogy miből gondolják ezt. Meg az anyukámra is mondták, hogy biztos nem szeret.
Az anyukámmal nagyon jó a kapcsolatom. Szeretem őt és ő is engem, a világ legjobb anyukája volt és lesz is örökké. Ezt senkinek nem fogom bizonygatni. Na ekkor màr elkezdtem kiabálni.
Aztán jött anyósom azzal, hogy mi ez a 3 hét. Ezt kötöttem esetleg anyukámmal, hogy olyan gyakorisággal haza kell járnom. Mondom nem, ezt magammal kötöttem, hogy ennyi időnként tudjuk a benzint kifizetni meg az időnket rászánni, meg ennyi idő, amennyi után azt mondom már nagyon szeretném látni a családom.
És mondtam azt is, hogy ne tekintsenek már engem árvának és ne kelljen már bizonygatnom, hogy fontosak a szüleim, ne hogy már ez bűn legyen. Jó lenne, ha felfognák, hogy nekem is van családom. Erre is teljesen kiakadtak és mivel kissé felemeltem a hangom azt mondták menjek pszichológushoz. Fúh, na akkor meg még jobban kiakadtam, mondtam jól van, akkor fogom anyósomat és kézen fogva fogunk elmenni pszichológushoz, mert neki is kellene és akkor felálltam és útnak indultam haza felé szépen!!!!!
Én még ennyire soha életemben nem voltam megsértve, mint ezen a napon.
Ennek volt előzménye, hogy màr anyósom abba is beleszólt, hogy anyukám milyen és mennyi stafirungot adott nekem.
Megmondtam nekik kerek perec, hogy ne azzal akarjanak már hívni magukhoz, hogy az én családomhoz hasonlítgatják magukat. Megnézném az anyját mit szólna, ha 3 hetente kéne látnia gyermekét.
Párom támogatott meg sirt a kocsiban. A szívem majd ki esett, úgy dobogott. 4 éve vagyunk együtt. Sose vitáztunk még, nem vagyok az a fajta, de most már kibújt a szög a zsákból. Ennyi volt. Nem akarom őket nagyon sokáig látni. Nem tudom, hogy fogok megbocsájtani ezek után.
És a végszavuk is azon kívül, hogy szerintük anyám nem szeret, meg pszichológus kéne, annyi volt, hogy biztos én befolyásolom a párom, hogy ne menjünk hozzájuk, meg hogy megvàltoztam negatív iranyba es pàromat is abba terelem.
Megmondtam azt is, hogy én sose tiltottam párom, mindig támogattam. Nem azért jár heti 2x, mert tiltom, hanem ő maga nem akar. Van elég dolgunk a házon, meg a munkánkkal. Nekem is első munkahelyem, hulla fáradt vagyok sokszor.
Köszönöm, ha valaki végig olvasta és segítene nekem.
Sírtam ma már, meg mondtam a páromnak menjen inkább haza és gondolja át szeretné e így velem folytatni, mert én ezt nem bírom. Mi lesz, ha unokáink lesznek, van értelme így egyáltalán együtt maradni.
A szülei csak azt fogják elérni, hogy eltávolodunk.
Én tiszta szívemből szeretem ,ugyanúgy mint az elején őt. De már sokszor elkeseredem, hogy anyósomék miatt igazságtalan az egész életem így, párom meg persze úgy van vele, hogy csak a szülei. Akik persze jól elkényesztették, tenyerükön hordozták és nyilván szereti őket, tehàt az nem opció, hogy nem tartjuk velük a kapcsolatot, mert pàrom ebben soha nem lenne benne.
Én nem szeretnék más embert magam mellé. :(
válasza:Szerintem az anyosod attol fel, h a fia majd csak ugy lelep, mint ahogy szüleid itt hagytak téged, h a fia is itthagyja majd őt. Es h mentek majd utánuk. Ezért mond csúnyákat az anyukadra, szüleidre,mert ettől fél plusz megveti h igy itt hagytak téged, mert nyilván ő húsz perc /3 nap távolságot alig bír ki a fiátol távol.
Az en anyósom dettó iylen. Csokkentenie kell a latogatasok számát es idejét a parodnak. Szepen fokozatosan. De mondjuk ezeket még a nagy balhek elott kellett volna.
válasza: válasza: válasza:Én biztosan nem magyarázkodtam volna így anyósnak, de elmondtam volna neki, bogy fiatal felnőttek akik most kezdték a közös életet, akiknek van munkája, hobbija, baráti köre,nem arra vágynak, hogy a szüleikkel töltsék minden szájba kúrt hétvégét.
Attól mert kirepültetek, még szeretitek őket, de meg kellene tanulni leválni a gyerekről, és a gyereknek is fordítva..
A szüleimet biztosan nem engedtem volna, hogy a szájára vegye. Biztosan megmondtam volna nemi, hogy ne akarja az időmet beosztani, mert ahhoz semmi köze. Nem vagy talnyos kis gyerek. Amellett párod csak kukabúvár módjára ült melletted és végig sunnyogva hallgatott, vagy ki is állt érted? Mert nem a kocsiban kell sírdogálni, hanem felnőtt férfi módjára meghúzni a határt..
Jó, hogy majd Te kérsz bocsánatot mert a szüleid ilyen messze laknak.
válasza:Teljesen normális, ha 24 évesen, párkapcsolatban már nem szeretne valaki hetente két estét a szüleivel tölteni. Ugyanakkor 24 évesen én is 3 hetente jártam haza a szüleimhez.
Mi hasonló helyzetben vagyunk a családok elhelyezkedését illetően, és hasonlóakat mondanak nekünk a férjem családtagjai. Nem sértődök meg rajta, és nem gondolkodok azon, hogy ne találkozzak velük ilyenek miatt, de sajnos az ilyen, és ehhez hasonló dolgok az évek alatt inkább negatív irányba viszik az amúgy/korábban jó kapcsolatunkat, mintsem pozitívba.
Csak nálunk már gyerekek is vannak, azóta fejezik ki a férjem családtagjai, hogy mi mennyivel több időt töltünk az én, távol lakó rokonaimmal, akikkel igaz, hogy többször 3-4-5 hónapig nem is tudtunk találkozni a koronavírus miatti lezárások, távolságtartás, stb. miatt, míg a férjem családjával - kevés kivételtől eltekintve - hetente legalább egyszer, de úgy érzik, hogy ha valahol ott alszol, akkor mennyivel odaadóbb vagy, és mennyivel több időt töltöttünk a családommal, pedig éjszaka alszunk, de ők azt nettó kihasznált időnek tekintik. Holott csak adja magát a helyzet, hogy több száz km-es távolságból muszáj is vagy ott aludni, míg a legtöbb ember nem vágyik arra, hogy a 10-20 km-re lakó, gyakran látott rokonoknál ott aludjon, miközben várja őt a "szomszédban" a saját otthona. A másik pedig, hogy a távoli nagyszülőknél nem egész nap velük vagyunk, hanem alig pár órát egy nap, mert azzal telnek a hazalátogatások, hogy a lehető legtöbb rokont is meglátogassuk. Az eredmény pedig az, hogy egy ott töltött hétvége után (amire pár havonta kerülhet sor) annyit töltöttünk a nagyszülőkkel, mint a közeli nagyszülőkkel minden héten. Már beszéltem velük erről többször is, de továbbra sem értik, és továbbra is mindig teszik a megjegyezéseket, hogy őket mennyire elhanyagoljuk... és ez bántó és fájó. És amellett, hogy nem akarják megérteni, még ők sértődnek meg ránk. :(
Remélem, javul majd nálatok a helyzet.
Köszi a sok választ.
Én vagyok, aki a toll paplanos kérdést írta sajnos.
Azóta látjátok nem javult, csak rosszabbodott a helyzet.
Én mikor külön voltunk az egyetem miatt, akkor is 3 hetente utaztam 450 km-t páromhoz vonattal, ami 6 óra utat jelentett. Párom meg kb. 2 havonta jött hozzám, mert az anyja mindig nem akart hozzá szólni már akkor sem, ha elakart jönni hozzám. Ezt mindig utáltam benne. Állítása szerint ő neki fogadalmat tett a fia, hogy ő majd nem fog vas megyében élni, sem menni látogatóba.
Hálistennek párom attól járt meg jár velem most is.
Szóval az, h anyáékhoz elmegyek 3 hetente nekem ideális, mert már megszoktam hisz anyósomékhoz.... míg ott lakott a párom is jártam 3 hetente.
Ez a 3 hét azonban csak àtlag. Van, hogy 4 hét, max 5 hét lesz belőle. Attól is függ délutános vagy délelöttös vagyok pénteken.
Anyósomék azt is megmondták, hgoy mikor hosszú hétvége van ne hogy már szüleimhez menjünky mert akkor ez lesz minden hosszú hétvégén stb.
De nem feltétlen.
Én csak arra vágyom, hogy ne szekálják a szüleim, ne velük foglalkozzanak, ne így akarjanak magukhoz csábítani és engem se szidjanak.
Szörnyen megharagudtam, nem tudom meg fogok e tudni bocsátani valaha.
Ők nem fognak bocsánatot kérni tőlem ez biztos.
A páromra is mérges voltam, mert ott kérleltem, h mondjon már ő is valamit, de ő csak ült mint egy kuka meglepetten ahogy hallotta a veszekedést.
Megbeszéltem vele h ő fog járni haza mostantól egyedül. Természetesen nem tiltom ahogy eddig se.
Aztán beszéljék meg hármasban a problémáikat innentől, engem már nem érdekel a negativitásuk.
A légynek sem ártottam sem én sem a szüleim.
Mindig tisztelettudó voltam és nem szóltam vissza semmiért. De most már megváltoztam, mert most már nem hagyom hogy kibeszéljenek a hátam mögött.
Az igazság sose tetszik a másiknak.
Ők gyerekeknek tekintenek minket. Mondják még mindig milyen gyerekesek vagyunk az miatt is, h miért nem náluk lakunk, mikor azzal spórolhatnánk, miért a szüleim régi házában.
Én nagyon jól elvagyok így, h külön élek már. A munkám nagyon lefáraszt. Sokat kell készülnöm munka után még a munkámra. Szeretettel főzök és még nagyon sok takarítani valóm van.
Anyósomék viszont túlságosan unatkoznak.
Én szeretettel vagyok csak kettesben a párommal és töltök vele közós programokat.
Nem sírok anyukám után. Nem is jut eszembe egyszer sem, hogy jaj de rossz, hogy nem látom csak ilyen ritkán. Erre én tudatosan felkészültem a 3 év távkapcsolat alatt. Meg mert tudom, hogy hamarosan szeretnék családot és nekem ez a lényeg mostantól.
Nagyon buszke is vagyok magamra, mert régen nagyon féltem, hogy hiányolni fogom anyukámat, mert eléggé össze voltam növe vele, meg nyilván nagyon szeretem, de tudom h ez az élet rendje.
Párom szülei meg pàrom lelkileg azonban nem készültek erre és kb. Sokként erte őket a változas, amit 2 és fél hónap alatt se tudtak sajnos feldolgozni.
Én nem szólok pàromnak az miatt h még mindig ha elindulunk valahova kirandulni az anyjat hivja mikor indulunk vissza akkor is.
Ha kimegyunk setalni este akkor is, ahelyett h beszelgetnenk kicsit setalasnal egymassal.
Meg amiatt se haragudtam sose h vacsi meg ebed kozben is sokszor az anyukájának írkál, meg az apjának, na meg a tesójának.
Én senkitől sem tiltom.
Csak sajnálom, hogy nem önálló.
És belegondoltam este abba, hogy jobb lenne ha már pár éve önálló volna és kialakult volna nála egy rendszer hogx jár haza és ha én ebbe csöppentem volna bele, mert ez így nagyon rossz.
válasza: válasza:Megmondanám hogy mindenki megy a saját szüleihez látogatóba, akkor és úgy ahogy jól esik. Én az ilyen tetű emberekhez nem mennék.
Nálunk ez a felállás. 2 éve nem is láttam a kriptaszökevény anyóst. A párom naponta/2 naponta benéz hozzájuk. Mindenki jól elvan így.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!