Erőszakos "apóst" hogy lehet leállítani sértődés nélkül?

Nem kérjük a kaját, köszönjük.

És otthagyjátok

Apósodat írod, nem anyósodat. Ezek szerint egyedül él párod édesapja.

Valószínűleg nagy magányában neki ez egy jól eső dolog, hogy gondoskodhat rólatok.

Megértelek, értem mi a problémátok. De kérlek ne bántsátok meg azzal, hogy vissza utasítjátok, pláne ne durván.

Ti találtok magatoknak más szórakozást, közös programot is mint a közös főzés, de lehet neki ez az egyetlen ami miatt még hasznosnak érzi magát, ami értelmet ad az életének.

#4

Nem tudom megérteni ezt a "csak ettől érzi magát hasznosnak" meg "ez az élete értelme" dumát. Azt sem tudom megérteni, hogy valaki miért dől a kardjába attól, hogy más mit eszik vagy mit nem, mennyit, vagy mennyit nem.

És főleg nem tudom megérteni azt, hogy mikor a másik még udvariasan jelzi, hogy ez neki szükségtelen, felesleges, sőt teher, akkor hogy lehet ezt nem felfogni, és hogy lehet ennek ellenére mégis erőltetni a dolgot. Azért szerintem ilyenkor a hülyének is leesik, hogy valójában nem segítség amit csinál, és nem örülnek neki, tehát ezzel ő nem hasznos, meg ettől nem is szeretik jobban, sőt idegesítik a másikat és csak rombolják a kapcsolatot. Akkor miért kell mégis erőltetni?

Bennem ilyenkor csak az merül fel, hogy az erőszakkal "megsegített" felet hülyének nézik, életképtelennek, és leszarják hogy mit mond, mert úgysem úgy van. Ez épp elég sértő ahhoz, hogy visszafelé meg lehessen mondani hogy kösz, nem kell a kaja, nem viszem el. Aki azon megsértődik hogy nem kell másra főznie, az így járt, az ő baja hogy a semmiből (sőt az előnyből) csinál problémát magának.

Pihenjen a papa, kertészkedjen, tévézzen, mit tudom én. Érezze jól magát, nem kell ahhoz hasznosnak lenni. Ne mások terhére találjon ki magának életcélt. Ha annyira másoknak akar segíteni, kérdezze meg, hogy mi az aminek tényleg örülnének, és azt csinálja inkább.

Szerintem is ez lenne a megoldás; kérjétek meg, hogy mit főzzön. És olyat kérjetek, ami fagyasztható.

"Papa, úúgy ennék töltött káposztát és azt te nagyon jól készíted."

És a papa örömmel fog a kívánságotokra tenni.

Ő is boldog, nektek is lesz a mélyhűtőben tartalék. Vizsgaidőszakban majd jól jön.

1. Nincs konfrontáció: Köszi a kaját. Kocsiba, hűtőbe be, majd elosztogatás ismerősök között. nem javaslom, mert ez egyfajta meghunyászkodás és a határaitok átlépésének jóváhagyása.

2. Kis konfrontáció: Megköszönitek, de elutasítjátok azt, ami nektek elfogadható mennyiség felett van.

3. Nagy konfrontáció: Ha apósjelölt pakol befelé a kocsiba, akkor ti kirakjátok, ami nem kell.

Fontos még: Lehetőleg te végezd a megköszönöm részt, és após irányába a "nem kell"-rt is inkább semlegesen mondd, DE a párod végezze, határozottan a kipakolós részt, mert így irányul a feszültség legkevésbé az "ostoba fruska" menyjelöltre, és látszik, hogy ez felerészben vagy egészben az ő döntése.

Én a 3.-at javaslom (a 2. garantált sikertelensége után).

Olyat kérjetek, ami fagyasztható. Akkor nincs konfliktus.

Amúgy meg tudom érteni, anyósom dettó ugyanez, csak meg sem mondja mikor főzte, ezért már kaptam ételmérgezést is a nagy 'jajj fiam, biztos nincs mit ennetek' hévben...Gyűlölöm a kukába dobni, de 1 hetes húsokat már nem fogok megenni, nem hiányzik még egy áthányt éjszaka...