Miért nem tudnak elfogadni? Miért nem értik meg hogy mi más életet akarunk élni mint ők?

A férjemmel most várjuk a második gyermekünket. Anyosomnak, aposomnak és a sógornőmnek addig voltam jó ember amíg a férjemmel komolyabbra nem fordult a viszonyunk. Az esküvőt is nehezen emesztették meg, a gyerekeket is. Főzök, mosok, takarítók, vezetem a háztartást, nevelem a gyereket. Dolgozom jó munkahelyen, középvezető vagyok. Nálunk a női munkát én látom el a férfi munkákat a férjem. Náluk ez nem így volt. A mi életünk nagyon jó szeretjük egymást. Ok csak a gyerekeik miatt maradtak együtt. Valóban rengeteget dolgozik a férjem, az O munkájához nem értek és segíteni sem tudok neki mivel fizikai erőm sincs hozzá pluszba veszélyeztett terhes vagyok. Folyamatosan bántanak a hátam mögött. Azt hiresztelik rólam hogy én semmit sem csinálok, egész nap fekszem. Bezzeg az O felesége terhesen is a téglát hordta. Ne haragudjatok ha hosszú lett de muszáj kiirnom magamból mert már bele örülök ebbe és félek hogy a házasságom is rámegy, mert a férjem fejét is tömik, hogy én munkakerülő, lusta, mihaszna vagyok. Mit tegyek, hogyan értessem meg velük, hogy amit csinálnak az nem jó