A párom úgy szeretne házat vásárolni, hogy költözzünk össze a hetvenes éveikben lévő szüleivel. Egy normális nő erre mindenképpen igent kell mondjon?

Sohasem élnék anyósékkal huzamosabb ideig - de ugyanúgy a saját szüleimmel sem. Egy francokat.

Önálló nő vagyok, saját háztartással, saját szokásokkal, amiket a barátom igényeihez is igazítok.

Ennyi. Máshoz nem alkalmazkodnék kb 10-15 éves keresztül.

Sok kérdés merül fel

Ki penzeből lenne a ház? Ha a te pénzed is benne van akkor szerintem nem én bele. Ha ni cs akkor végülis nincsközöd ahhoz hogy mit vesznek, azt viszont előre kell tisztázni hogy te nem akarsz ápoló lenni. Innen jön a kérdés, hogy ki ápolná a szüleit?

Egy háztartás vezetésében nem kell segítség. Én pl utálom amikor valaki belekarattyol abba hogy mikor mit hogyan takaeítsak, ha még jó szándékból is teszi. Bár ez csak egy kifogás hogy belemenjél. Gyakorlatilag szerintem ápolni kellene őket. Nem véletlen az összekoltözés sem.

A párod -az itteni hozzászólókkal ellentétben- szereti az idősödő szüleit és gondoskodni is szeretne róluk öregségükre.

Nem minden bokorban terem normális, érző lelkű és családcentrikus férfi, ezt se felejtsd el.

Majd ápolhatod őket…

Normális nő erre azonnal nemet mond. Én még egy városba se költöznék velük, nem ám közös házba. Pedig nincs velük bajom, jóban vagyunk. De ahhoz hogy ez így is maradjon, kell a távolság.

#34

Ja, főleg, ha a kérdezőre lenne testálva a szülő ápolás.