Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Anyós, após » Kinek van igaza és hogyan...

Kinek van igaza és hogyan vészeljem át ezt a helyzetet?

Figyelt kérdés

A helyzet az, hogy 27 éves nő vagyok, de még tanulok. Tavaly végeztem a mesterrel, idén egy OKJ-ba kezdtem bele, utána meg vissza szeretnék menni az egyetemre PhD-zni is. Ezt mind a szüleim és az apukám anyukája, a nagymamám állja. Tudni kell, hogy anyám családja nagyon szegény és az ő anyja 4X vált, mind a 4 férjétől más-más gyereket szült, így anyámnak 3 féltestvére van. Anyám apja otthagyta őket, nem lehet tudni miért - apai nagymamám szerint az anyám anyjának a "szélhámos" viselkedése miatt. A Nagymamám apai ágon és a Nagypapám (aki már nem él sajnos) szintén apai ágon, ők is szegények voltak, de kőkemény munkával mostanra gazdagnak mondhatjuk magunkat, sok ingatlan, sok autó, milliós külföldi utazások és tanulások, ...stb. Anyagilag engem teljesen támogatnak mindenben. Érzelmileg a szüleim viszont mondhatni semmiben sem, sem az anyám anyja, csak a Nagymamám apai ágon, akit nagyon szeretek. Kb. ő nevelt fel engem a Papával, 12 éves voltam, mikor a Papa elhunyt, hatalmas tragédia volt az egész családnak.

A lényeg az az, hogy a Nagymamám (mostantól így fogom nevezni az apai ági nagyimat) állandóan szidja és szidta a háta mögött anyukámat és a családját. Hogy "nemtörődöm", "szélhámos", "sisere had", "semmilyük sincs", ...stb. Még olyat is állított nekem, hogy a szüleim 2 hónapnyi ismeretség után jelentették be az eljegyzést, a házasságukat, ...stb., mivel anyám - folytatva az anyai ági hagyományokat - gyereket csináltat magával mihelyst hozzá közel kerül egy normális férfi. Csak azért lett velem terhes az anyám az ő állítása szerint, hogy így "megfoghassa", megtarthassa apámat. Nos, ebben a kontrasztos helyzetben kellett felnőnöm, amit részben mára elengedtem, részben meg megértem.

Hiszen a saját anyukámat szeretni fogom, akármilyen is, úgyhogy ebből a szempontból megtanultam elkülöníteni magamat a nagymamám véleményétől.

Másrészből megértem a Nagymamámat is, hiszen egész életüket erre áldozták fel a Papával, hogy a gyereküknek és az unokáiknak jó lehessen és hogy ne kelljen az anyagiakról aggódnunk soha. Engem is lehet zavarna, ha egész életemben a mélyszegénységből kőkeményen megspórolt és félretett vagyonomhoz meg mindenhez, amit addig elértem, egy olyan ember "csöppenne bele", aki hedonista életet él, nincs semmi képzettsége, papírja,...stb. Nem a pénz a minden, de nekem is vannak elvárásaim affelé, hogy kiből lehet családtag és kiből nem, nyilván nem szeretnék alkoholista embereket, meg nekem a Jehova tanúi sem szimpik, sem a Krisnások és anyukám anyja Jehova tanúja, anyum öccse meg krisnás.

A Nagymamám már azt is elrendezte, hogy én örököljem az összes vagyonát, mert mikor a fia (az apukám) vett egy budapesti lakást - ahogy az meg volt beszélve a szűk családdal, akkor a felét az anyám nevére íratta. A Nagymamám akkor is azt nyilatkozta, hogy "nem azért dolgoztam egész életemben a Papával, hogy anyádnak legyen lakása." Nem szeretne szóval egy fillért sem az anyukámra hagyni, sem a gyerekére, az apukámra, mert ő akkor osztoszkodna azon a pénzen és mindenen vele.

Apámról tudni kell, hogy szeretik egymást anyámmal, de velem nagyon agresszív, nagyon bunkó, rengetegszer arcon ütött kiskoromban, ordibált velem, kinevetett, felállt és otthagyott,...stb. Anyám soha nem állt ki mellettem, pedig erre is azt mondta a Nagymamám, hogy ő soha nem tűrte volna, hogy a férje ilyen hangnemben beszéljen a gyerekével.

Én eltűrök mindent, mert tudom, hogy nem ilyen anyagi háttér mellett már nagyon régen nagyon más életkörülmények között lennék, viszont szenvedek, mert állandóan feszültség van közöttünk és anyukámat már megtanultam elfogadni olyannak, amilyen (pl hogy csak a homeopátiában hisz gyógyítás terén, ezzel krónikus arcüreggyulladást okozva nekem kiskoromban) meg mindenét elfogadtam, szeretem őt is a maga módján, habár kicsit idegesítő, hogy tényleg iszonyatosan szét van szórva...

Családállítás nem opció, apám és a Nagymamám hallani sem akart róla, anyukámnak meg akármit mondanak, az olyan, mint a fallrahányt borsó.

Pszichológushoz és pszichiáterhez is járok, mert depresszióm lett - szerintük pont ettől az egész élethelyzettől, a gyógyszerek segítenek (habár rengeteget híztam mellettük), de úgy érzem a pszichológus nem nekem való műfaj. Rengeteg pszichológiai könyvet és önfejlesztő cikket olvasok mellé, de úgy érzem, ez sem elég. Szoktam nekik beszélni erről, de csak kiforgatják a szavaim és az egész családom ellen próbálnak beállítani. Nem szimpatikus nekem a pszichológia mai felfogása ebből a szempontból, de nem is ez a kérdésem tárgya. Igen, több orvosnál és pszichológusnál is voltam már, egyik sem segített. Nem, nem hiszek benne.

A ti, laikusok, válaszaitokra lennék kíváncsi, hogy ebből az olvasatból mi tűnik ki nektek, mi lenne az optimális választás a részemről.

Az anyagi függetlenség még nem opció, hisz tanulok.



2023. máj. 29. 19:50
1 2 3 4 5 6
 31/54 anonim ***** válasza:
80%
Hogyhogy a mester csak tavaly lett meg, ha most 27 vagy?
2023. máj. 30. 18:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 32/54 anonim ***** válasza:
86%
Emberek milliói dolgoznak egyetem mellett. Te jelenleg csak okj-t csinálsz. Nem akarom elhinni, hogy 27 évesen egy okj ennyire megterhelő lenne. Kényelmes 27 éves kisgyereknek lenni és sírni a párnába, hogy anyuék veszekednek?
2023. máj. 30. 18:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 33/54 anonim ***** válasza:
75%

"...el akarnak küldeni dolgozni. Igen, annak is eljön majd az ideje."

És szerinted nulla munkatapasztalattal hol fognak kapkodni egy 30+ éves PÁLYAKEZDŐ után? Megsúgom: nagy valószínűséggel sehol és kitörölheted a diplomáddal, OKJ-del és PHD-del a hátsódat. Kb. annyira lesz elég.

Egy régi ügyfelem jut eszembe rólad, amikor még nyugdíjmegállapítással foglalkoztam. Életében egy másodpercet nem dolgozott, de volt egy raklapnyi diplomája, közel 60 évesen anyukájával vagy valami nagynénivel jött ügyet intézni és vérig volt sértve, mikor közöltem vele, hogy nemigen fog ő nyugdíjat kapni. Lobogtatta a nappalis diplomáit, merthogy ő egész életében tanult és a nappali beszámít. Aha! Be, persze. 1, a leghosszabb. Ami 5 év volt az ő esetében. És nem értette, hogy mi vele a gond. Totálisan életképtelen volt. Ennyi idősen kb. ő is itt tarthatott mint te, bár a családi hátterét (szerencsére) nem ismertem, nem is tartozott a témához.

2023. máj. 30. 19:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 34/54 anonim ***** válasza:
87%

Felkaptam a fejem egy dologra. Honnan veszed hogy a pszichológia, meg a családállítás varázslás?

Nem az, ha az ember meri vállalni a vele járó fájdalmakat és lelki munkát. Felnőtté válni fájdalmas. Ha kikíméljük magunkat tőle, akkor sem lesz kellemesebb az út, csak tovább fog tartani.

Légy őszinte önmagadhoz!

2023. máj. 30. 20:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 35/54 anonim ***** válasza:
84%

Kérdező, a pszichológia tudományág, nem varázslat...

És ha nem lennél diplomásként ennyire korlátolt és lenne önreflexiód, rájönnél, hogy az elbaxott családodra több időt pazarolsz, mint kéne... Kérdező, ha ez nem kamu, rád is igaz a közhely, hogy "diplomával észt nem osztanak".

2023. máj. 30. 23:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 36/54 anonim ***** válasza:
100%

Kérdező, biztos rosszul esik, hogy nem túl együttérző válaszokat kaptál. Azért ha belegondolsz, mégis sok igazság van bennük.

Sajnos az egész családoddal komoly problémák vannak. Elhiszem, hogy hálás vagy és szereted a nagyidat, de az ő szerepe is ambivalens ebben az egész történetben. Eleve mi az, hogy ők neveltek, hol volt közben az apád, az ő fiuk? Tök egészségtelen ez az egész. Az anyádnak beszólogatás helyett miért nem a saját fiát vette elő? "gyereket csináltat magával mihelyst hozzá közel kerül egy normális férfi" - ez például egy kifejezetten undorító állítás, főleg annak fényében, hogy apád se tűnik akkora főnyereménynek.

2023. máj. 31. 13:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 37/54 A kérdező kommentje:
34-35) A pszichológia gyakorlati haszna az, amiben nem hiszek a sok-sok tapasztalatomra alapozva. Nem berögződés és nem is az volt a célom, hogy ebbe is belemagyarázzanak, belekössenek a GYIK-esek. Tudománynak érdekes tudomány, de ismételten én a tapasztalatokra alapozok és nem a random véleményekre
2023. máj. 31. 15:41
 38/54 anonim ***** válasza:
83%
És akkor az a tapasztalatod, hogy érdemes egy ilyen terhelt famíliával foglalkozni, talán ha a végén befektetnek a pszichiátriára, már ami abból megmaradt? Vagy megvárni, míg kialakul valami betegség? Értem...
2023. máj. 31. 18:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 39/54 A kérdező kommentje:
38) A betegségem még gyerekkoromban alakult ki. A pszichoterápia csak rontott rajta. Ez az én tapasztaltom sajnos
2023. jún. 1. 12:45
 40/54 anonim ***** válasza:
67%
Jól van, kérdező, ha ennyire nem akarsz javítani a helyzeteden, vonulj el egy erdei kunyhóba egyedül, és ilyen toxikus mentalitással tényleg ne szaporodj,tarts inkább háziállatot, annak talán nem ártasz, mert hiába maszatolod el a szart, jobb nem lesz, vàltoztatni meg nem akarsz, mert így kényelmes neked. Meg egy ilyen ember, aki ennyire nem akarja felfogni, hogy nem kéne egy ilyen család sejhajában lenni, az egy teher egy kívülálló szemèlyre nézve.pláne, ha a viselkedésüket is átveszi, hiszen most is mindenre fogod, hogy szarul vagy, de neked kényelmes a fosban eltapicskolni.
2023. jún. 1. 14:58
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5 6

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!