Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Anyós, após » Kinek van igaza és hogyan...

Kinek van igaza és hogyan vészeljem át ezt a helyzetet?

Figyelt kérdés

A helyzet az, hogy 27 éves nő vagyok, de még tanulok. Tavaly végeztem a mesterrel, idén egy OKJ-ba kezdtem bele, utána meg vissza szeretnék menni az egyetemre PhD-zni is. Ezt mind a szüleim és az apukám anyukája, a nagymamám állja. Tudni kell, hogy anyám családja nagyon szegény és az ő anyja 4X vált, mind a 4 férjétől más-más gyereket szült, így anyámnak 3 féltestvére van. Anyám apja otthagyta őket, nem lehet tudni miért - apai nagymamám szerint az anyám anyjának a "szélhámos" viselkedése miatt. A Nagymamám apai ágon és a Nagypapám (aki már nem él sajnos) szintén apai ágon, ők is szegények voltak, de kőkemény munkával mostanra gazdagnak mondhatjuk magunkat, sok ingatlan, sok autó, milliós külföldi utazások és tanulások, ...stb. Anyagilag engem teljesen támogatnak mindenben. Érzelmileg a szüleim viszont mondhatni semmiben sem, sem az anyám anyja, csak a Nagymamám apai ágon, akit nagyon szeretek. Kb. ő nevelt fel engem a Papával, 12 éves voltam, mikor a Papa elhunyt, hatalmas tragédia volt az egész családnak.

A lényeg az az, hogy a Nagymamám (mostantól így fogom nevezni az apai ági nagyimat) állandóan szidja és szidta a háta mögött anyukámat és a családját. Hogy "nemtörődöm", "szélhámos", "sisere had", "semmilyük sincs", ...stb. Még olyat is állított nekem, hogy a szüleim 2 hónapnyi ismeretség után jelentették be az eljegyzést, a házasságukat, ...stb., mivel anyám - folytatva az anyai ági hagyományokat - gyereket csináltat magával mihelyst hozzá közel kerül egy normális férfi. Csak azért lett velem terhes az anyám az ő állítása szerint, hogy így "megfoghassa", megtarthassa apámat. Nos, ebben a kontrasztos helyzetben kellett felnőnöm, amit részben mára elengedtem, részben meg megértem.

Hiszen a saját anyukámat szeretni fogom, akármilyen is, úgyhogy ebből a szempontból megtanultam elkülöníteni magamat a nagymamám véleményétől.

Másrészből megértem a Nagymamámat is, hiszen egész életüket erre áldozták fel a Papával, hogy a gyereküknek és az unokáiknak jó lehessen és hogy ne kelljen az anyagiakról aggódnunk soha. Engem is lehet zavarna, ha egész életemben a mélyszegénységből kőkeményen megspórolt és félretett vagyonomhoz meg mindenhez, amit addig elértem, egy olyan ember "csöppenne bele", aki hedonista életet él, nincs semmi képzettsége, papírja,...stb. Nem a pénz a minden, de nekem is vannak elvárásaim affelé, hogy kiből lehet családtag és kiből nem, nyilván nem szeretnék alkoholista embereket, meg nekem a Jehova tanúi sem szimpik, sem a Krisnások és anyukám anyja Jehova tanúja, anyum öccse meg krisnás.

A Nagymamám már azt is elrendezte, hogy én örököljem az összes vagyonát, mert mikor a fia (az apukám) vett egy budapesti lakást - ahogy az meg volt beszélve a szűk családdal, akkor a felét az anyám nevére íratta. A Nagymamám akkor is azt nyilatkozta, hogy "nem azért dolgoztam egész életemben a Papával, hogy anyádnak legyen lakása." Nem szeretne szóval egy fillért sem az anyukámra hagyni, sem a gyerekére, az apukámra, mert ő akkor osztoszkodna azon a pénzen és mindenen vele.

Apámról tudni kell, hogy szeretik egymást anyámmal, de velem nagyon agresszív, nagyon bunkó, rengetegszer arcon ütött kiskoromban, ordibált velem, kinevetett, felállt és otthagyott,...stb. Anyám soha nem állt ki mellettem, pedig erre is azt mondta a Nagymamám, hogy ő soha nem tűrte volna, hogy a férje ilyen hangnemben beszéljen a gyerekével.

Én eltűrök mindent, mert tudom, hogy nem ilyen anyagi háttér mellett már nagyon régen nagyon más életkörülmények között lennék, viszont szenvedek, mert állandóan feszültség van közöttünk és anyukámat már megtanultam elfogadni olyannak, amilyen (pl hogy csak a homeopátiában hisz gyógyítás terén, ezzel krónikus arcüreggyulladást okozva nekem kiskoromban) meg mindenét elfogadtam, szeretem őt is a maga módján, habár kicsit idegesítő, hogy tényleg iszonyatosan szét van szórva...

Családállítás nem opció, apám és a Nagymamám hallani sem akart róla, anyukámnak meg akármit mondanak, az olyan, mint a fallrahányt borsó.

Pszichológushoz és pszichiáterhez is járok, mert depresszióm lett - szerintük pont ettől az egész élethelyzettől, a gyógyszerek segítenek (habár rengeteget híztam mellettük), de úgy érzem a pszichológus nem nekem való műfaj. Rengeteg pszichológiai könyvet és önfejlesztő cikket olvasok mellé, de úgy érzem, ez sem elég. Szoktam nekik beszélni erről, de csak kiforgatják a szavaim és az egész családom ellen próbálnak beállítani. Nem szimpatikus nekem a pszichológia mai felfogása ebből a szempontból, de nem is ez a kérdésem tárgya. Igen, több orvosnál és pszichológusnál is voltam már, egyik sem segített. Nem, nem hiszek benne.

A ti, laikusok, válaszaitokra lennék kíváncsi, hogy ebből az olvasatból mi tűnik ki nektek, mi lenne az optimális választás a részemről.

Az anyagi függetlenség még nem opció, hisz tanulok.



2023. máj. 29. 19:50
1 2 3 4 5 6
 51/54 anonim ***** válasza:
95%

Van a családomban ugyanilyen, mint te, szinte egyidősek is vagytok. Csak ő nem is tanul (végzettsége van azért), hanem folyton vállalkozásra készül. Majd ezt, majd azt, majd így, majd úgy, de nem lehet elkezdeni, mert előtte mindent tökéletesre kell csinálni. Úgy képzeld el, mintha valaki esküvőre készülne, és aprólékosan álmodozva róla, folyton csiszolgatná a terveket. Néha felmerülnek benne gyakorlati kérdések, például hogy hogyan kell bejelentkezni az anyakönyvvezetőhöz. De nem tudja, és nem néz utána, ezért ezt a kérdést félreteszi. Megtalálja a tökéletes menyasszonyi ruhát a neten, de nem tudja, hogy a 36-os vagy a 38-as lenne-e jó, visszaküldözgetni nem akar, ezért "még nem" rendel, azaz soha nem fog. Először azért nem akar esküvői időpontot fixálni, mert túl korai, aztán mert már túl késő, aztán mert mégis inkább télit kéne, mert tök jó ötleteket látott hozzá Pinteresten, de még csak március van, úgyhogy túl korai. 5 év múlva ott tart, hogy ténylesen annyit csinált, hogy virágdekorációt rakott egy vázába.

A munka ellen neki is van védőpajzs-kifogása, nem tanulás, nem írom le micsoda, mert elég egyedi, de van. Akkor is csak kifogás. Azért nem megy, mert túlgondolja, túlaggódja, túlkörülményeskedi, mert nem akar felnőni, mert FÉL, hogy oda kell tennie magát, és nehéz lesz vagy nem sikerül. Veled is ez van.

2023. aug. 26. 07:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 52/54 anonim ***** válasza:
100%

Ja, és ő is lelkibeteg. Hogyne lenne az.

Kérdező, a helyzeted átvészelésének a kulcsa az, hogy a számodra rossz körülményektől eltávolodsz (mentálisan is, de lehetőleg fizikailag is), és magadra támaszkodsz. A kezedbe veszed az életed, hogy kompetensnek érezd magad, ne egy sodródó, esőverte nyomorult csokipapírnak. Csinálsz valamit, hogy érezd, hogy TUDSZ csinálni valamit, és nem attól a környezettől kell várni, hogy változzon ártalmatlanná, ami mindig is ártalmas volt, hanem neked kell megtenni amit tudsz, hogy megvédd magad. Ha tűz rád a nap, ne a felhőt várd, hogy odaérjen, hanem állj árnyékba.

Nem mintha minden rosszat ennyire egyszerű lenne tökéletesen elkerülni, mintha azt mondanám, hogy ha szegény vagy, hát legyél gazdag. De van az a minimum, amit nem megtenni magadért már olyan, mint a napon állás, amivel példálóztam.


51-es voltam.

2023. aug. 26. 07:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 53/54 anonim ***** válasza:
85%

"Szoktam nekik beszélni erről, de csak kiforgatják a szavaim és az egész családom ellen próbálnak beállítani."

Mármint a pszichológusok? Ha róluk írod ezt, és arra próbálják ráirányítani a figyelmet, milyen sokat árt neked a családod, számomra - a leírásod alapján - úgy tűnik, igazuk van, és helyes tanács az, hogy távolodj tőlük, kezeld őket fenntartásokkal, és lásd a hibákat. Nem akarod látni, hogy ártanak, nem akarod beismerni, ezért nem tetszik a tanács, és eltolod magadtól. Nem gyűlölnöd kell őket vagy rájukborítani az asztalt, de túltolod az elfogadást és mindenáron kerülnéd a konfliktust.

2023. aug. 26. 14:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 54/54 A kérdező kommentje:

#53 igen, összességében, ha a nagy képet nézzük, mondanak valós dolgokat a családomról, de NEM helyzeteket kiragadva. Senki nem látja a szituáció teljes képét, pláne nem egy harmadik (vagy sokadik...) fél! Nem kerülöm az elfogadást, azért is írtam ki ezt a kérdést elsőkézből.

Igen; egyetértek, hogy önállósodnom kell, de nincs igazad a pszichológusokkal kapcsolatban, már a korábban leírt érveim alapjám SEM!

2023. aug. 26. 19:41
1 2 3 4 5 6

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!