Az anyósom nem kedvel engem?

Nem lehet, hogy a másik menye nagyon más habitusú, mint te? Vannak, akik olyasmi miatt nem kedvelnek valakit, hogy pl. nem elég beszédes, túl visszafogott, vagy ellenkezőleg, nagyhangú, sokat beszél. Fárasztónak, unalmasnak vagy irritálónak tartják.

Ilyesmiért nem kedvelni valakit egy dolog, de emiatt kimondottan undokul viselkedni és ellenszenvet éreztetni olyan jellemvonás, amit meg például én nem kedvelek.

Az mondjuk talán kicsit sok, hogy át próbálsz menni beszélgetni, ráadásul anélkül, hogy kölcsönös érdeklődést érzékelnél. Kicsit nyomulós, attól tartok, felállt a szőr a hátán, hogy a nyakára mész, és elizéled a délutánját. Még ha meg is kérdezted előtte, max nem mert nemet mondani, mert akkor körbe kellett volna magyaráznia, hogy nincs kedve hozzád. Inkább ne erőltesd.

Nem a te hibád, és ő sem jobb nálad, sőt. De nem is kell, hogy kedveljen. Örülj, hogy kimondott keresztbetevés nincs, a többit meg tojd le, ne vedd magadra. Nem szerethet mindenki, és egyébként meg te sem szereted őt. Mi van akkor? Kvittek vagytok, plusz te legalább nem vagy bunkó.

Én is estem sokszor abba a hibába, hogy sóvárogtam azután, hogy olyasvalaki kedveljen, aki igazából nekem sem volt túl szimpatikus. Mert nem ártottam neki semmit, és az xy-t bezzeg kedveli, pedig az is milyen rémes alak. Mitől szerethetőbb ő nálam, vagy mi a baj velem? Aztán rájöttem, hogy mivel igazából marhára ellenszenvesek mindketten, nincs is szükségem a társaságukra. Két genyó megtalálta egymást, még jó, hogy engem nem kedvelnek, nem olyan vagyok, mint ők. Én sem kedvelem őket. Nem kell mindenkinek szeretni mindenkit.

A második hozzászólóval értek egyet.

Én voltam kedvenc, bár még nem mint meny, hiszen csak jártam a párommal. A testvérének régebb óta volt barátnője, de vele nem nagyon tudott az édesanyjuk miről beszélgetni, nagyon más emberek voltak. Persze igyekezett nem megbántani, de kávézni/színházba velem járt, mert a másik lánnyal nem lehetett.

Semmi baja se volt amúgy a másik lánnyal.

Felnőtt emberek vagytok, nem kötelező szeretnie, ne nyalj már neki ennyire. Az alapvető tiszteletet mindenkinek meg kell adni, köszönni, meg normálisan viselkedni, ha néha véletlen összefuttok, de ezen kívül nem kell erőltetni a "kedvelést", ha nem jön szívből. Nem a barátnőd, csak az anyósod.

Bocs ha durva kérdés, de neked nincs anyukád, hogy ennyire vágysz a szeretetére meg a figyelmére?

Figyelj az anyósod megfelelési kényszerben él mert tudja, hogy a masik menye kibeszéli stb.

Nem akarja elvesziteni az unokáit és mindent tesz, hogy a mennye kedvébe járjon.

Te viselkedjél olyannak amilyen vagy, ne foglalkozz vele, ja és nem kell neki hizelegni,sõt ne is menj hozzá,csak ritkábban.

Nagyon gyakran sodor össze az élet olyan emebereket közvetett kapcsolatba, akik egyáltalán nem passzolnak egymáshoz. Nincs utálat vagy ilyesmi, egyszerűen csak másokkal érzik jól magukat.

A házasság tipikusan lehet ilyen. Olyan felnőttek kerülnek össze ünnepek alatt, akik elmennének egymás mellett az utcán, de a karácsonyi vacsorán viselkedni kell. Változó tehetséggel játsszák el, hogy jóban vannak. A vetélés is ilyen, neki te nem jelentesz sokat, a baba elvesztése sem, és nem fogja a meg nem született unokájának tartani. A sógornőd náthája érdekli, na és. A te náthád a férjedre tartozik, ha ő ápol, akkor megvan minden segítséged. Ne vedd magadra a hárítást, keresd inkább azok társaságát, akik kedvelnek.

Pontossan..a pàrodnak kell megfelelned meg ô kell hogy kedveljen… ahogy neked is a pàrodat kell szeretned kedvelned.. te elfoadod anyòsod ô is tèged ès ennyi… az èn anyòsom meg ahh.. nèha aztkívànom bàr csak ne bírnà a bùràmat… non stop nyaggat meg hivogat meg àtjön ha otthonvan a pàrom ha nincs..nèha kicsit sok..de lehet mondhatom hogy jòèrtelemben..

de azé minden nap munka utàn hogy menjek àt vagy ô àtjön vagy ha megy a boltba vagy akàrhova akkor menjek el vele hàt az mà sok kicsit… elhiszem h egyedül van meg egyedül èrzi magàt pedig mi is szò szerint egy hàzzal arèbb lakunk… ùgyèrzem nèha màr fojtogat