Mit szólnátok, ha anyós így hívna meg vendégségbe?
Felszínes "jó viszonyt" ápolunk jelenleg.
Korábban még normálisan meg voltunk hívva amikor családi körben összejöttek, akkor is ha tudjuk milyen a viszony. De már egy éve én nem voltam, mert mindig úgy szervezték, hogy én nem tudtam menni munka miatt. Most véletlenül pont ráérek, s mikor megtudta hogy jó az időpont, meghagyta a lehetőséget, hogy másik napra tegye e át vagy se, egy tök idétlen indokra hivatkozva. Aztán most azt mondta, mégis aznap lesz amit mondott. De elkezdte forszírozni, hogy velünk akár másik nap is jó ha összeülünk! Ez már nem az első... Akkor még rá lehetett kenni, mert hogy dolgoztam. De most nem és mint aki azt erőltetné, hogy ne is akarjunk már menni magunktól. Arra hivatkoznak, hogy sokan leszünk nem férünk el és kééényelmesebb lenne. Érdekes, évekig elfértünk ugyan ezzel a létszámmal, mert mindig ugyan azokat hívják meg! A fia közelebbi rokon, mint akik jönnek még vendégek! Nekem visszatetsző, hogy ennyire nem akarja, hogy ott legyünk, de a fiát zaklatja ha segítség kell, akkor menjen már csinálja meg ezt meg azt neki. Akkor nem baj, ha megy.
Szóval felmerült bennem a gyanú, hogy miért nem akarja ennyire, hogy ott legyünk, különben nem tette volna hozzá, hogy de máskor is jóóó...
Elmennétek így csak azért is, vagy lemondanátok de máskor sem kell abban az esetben találkozni és megmondanátok az arcába ahogy van, hogy nem megyünk ne aggódjon ha ennyire szégyell minket?
válasza:20: " Az más, hogy én őszintén kimondom az igazat mostanában róluk, amit ők sosem akartak hallani, hogy szembesítem bizonyos tetteikkel."
Se anyósom, se apósom nem él már.
Amíg éltek, korrekt viszonyban voltam velük.
De nyilván nem mindenben értettünk egyet és nem tartottam hibátlan embereknek őket. Mint ahogy pl. a saját szüleimet sem, de magamat sem.
Eszembe nem jutott volna nekik megmondani, hogy milyen hibákat látok bennük. Nem vagyok én erkölcsi ítélőszék, pláne nem nálam 25 évvel idősebb emberek felett.
Nagyon tapintatlan ember lehetsz, kérdező, és nem csodálom, hogy szép lassan megutáltak és nem látnak szívesen.
21-es válaszoló!
Mielőtt megítélsz, ha bár nem vagy ítélőszék, elolvastad az utolsó válaszadásomat rendesen? Nem ismersz engem, hogy ennyiből ezt így kijelentsd, hogy én egy utálatos ember vagyok és megérdemeltem amit kaptam, mert kiragadtál egy mondatot amiből ezt szűrted le... Ha olyan igazságos vagy, tehettél volna fel kérdést arról, hogy mit is mondok nekik a szemükbe, amit én úgy neveztem az igazság? Nem, nem olyan hibákról beszélek, hogy valamit rosszul tud megfőzni - szerintem, vagy hogy felszedett e pár kg-ot...
Tudod, van akinek kellemetlen, amikor szembesítik saját tetteivel, amiket mások ellen elkövettek! Olyanokkal szemben, akikről állítják mennyire szeretik! Erről az igazságról beszéltem én. Ha érdekel, mondok neked konkrét példát, aztán eldöntheted ez olyan tapintatlanság e, amire te gondoltál.
Egyébként az én álláspontom az, hogy a korral még nem jár a tisztelet, csak ha neked is megadják! Túl ezen, őszintén is el lehet mondani egy véleményt, kedves hangnemben, akkor is ha éppen az a vélemény a másik számára kellemetlen! Pont ez a szép egy kölcsönösen őszinte kapcsolatban! Egy családtagnak, barátnőnek, olyan embernek akivel vagy olyan jól, megmondhatod ha valamit szerinted rosszul csinál esetleg, DE azt tesz az illető úgyis amit akar! Nem igaz? Az nem igazi kapcsolat, amikor csak hajbókolnod kell, meg ne sérüljön a másik lelke. Teljesen mindegy, hogy anyósékról van e szó, vagy a saját családomról, vagy egy barátról... Számomra ilyen egy jó kapcsolat, ahol nem csak a jóról van szó, hanem lehet beszélni a problémákról is!
Korrekt viszonyban pedig csak olyannal tudsz lenni, aki veled szemben is korrekt! Örüljél, hogy te veled szemben korrektek voltak! De nem mindenki az! Velem nem voltak, nagyon sokszor. Nem mondom, hogy nem voltak olyan cselekedeteik, amikor valamiben segítettek nekem. De én ilyenkor a lelki részről beszélek. Egy két szívességtől nem felejtem el a virágnyelvbe burkolt vagy épp konkrét sértéseket, illetve hogy amiket én elmeséltem nekik azzal visszaéltek. De az évek alatt elegem lett, hogy én mindent lenyeljek csak azért, hogy majd hátha megszeretnek. Nem vagyok hibátlan, sosem mondanám. De velük szemben tényleg tiszta a lelkiismeretem, hogy mindent elkövettem a szeretetükért - évekig, s szándékosan én soha nem sértegettem őket. Ennek ellenére mondhattam olyat, ami NEKIK sértő lehetett esetleg, de az én értékrendemben nem az és nem is annak szántam, hanem csak segítő szándékú tanácsként - még abban az időszakban, amikor szerettem volna bekerülni a családba: LELKILEG.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!