Átmennétek anyósékhoz hetente/kéthetente vasárnapi ebédre? Egészséges egy városban lakni?

Nem, a saját szüleimhez se. A férjem anyja ragaszkodott hozzá, pár hónapig mentünk is, de ezzel a szombatunk mindig kuka volt. Érjünk oda 10re, amihez kilenckor el kell indulni, ebéd kb 2kor volt, aztán nehogy menjünk még. Volt 7-8 mire hazaértünk.

A saját életünk fontosabb.

Első kérdés: persze simán, ha jó a viszony. Gyerekek látják a nagyszülőket, heti 1 alkalom simán normális családi kapcsolat.

Második kérdés: a szülőktől olyan messze kell költözni, h papucsban már ne tudjanak átmenni. Ez egy elég jó tanács. Én a gyakorlatban egy olyan távolságot jelölnék meg minimálisan, ami mondjuk min 20 perc autóval. Ez már simán elég ahhoz, h ne legyenek kellemetlen mindennapi látogatások.

Nem mennék állandó fix időpontban a saját anyámhoz se.

Egy városban lakni oké, ha normálisak. Az én anyósomékkal egy városban lakunk. Szerintem a hirtelen látogatás részükről még sosem fordult elő. Bezzeg amikor a gyerek kitalálja, hogy telefonálni akar a mamával, aztán a második mondata az, hogy Átmegyek hozzád, jóóó? Mindezt hirtelen felindulásból. Szerintem az anyósomtól tök aranyos és toleráns, hogy ilyenkor várja örömmel.

Egy városban lakni oké, de nekem nem férne bele, hogy minden második vasárnapomat másoknál töltsem.

Hogyne, van jobb dolgom is, mint reggel kilenckor kelni, tízkor elindulni, de egy előtt náluk nincs ebéd, szóval négy-öt óra előtt nem érnénk haza.

NÉHA bevállaljuk, de a vasárnapot szeretjük a saját hobbinkkal tölteni, amire hétköznap nem jut idő, de tökéletesen kikapcsol a hétfői melókezdésre.

Másnál vendégeskedni egy teljes délutánt minden csak nem pihentető.