Na, kinek van elviselhetetlen anyósa?

Az enyém nem elviselhetetlen, igazából nincs vele nagy bajom, csak a szokásos, tehát ő is iskolapéldája sok anyósviccnek, de én ezt sok esetben inkább humorosnak tartom, mint gáznak.

Ő ugyanis az a típusú nő, aki szerint ő a legjobb anya, mama, háziasszony, önjelölt családorvos, minden egyéb. Ha lánykoromban főztem valamit és megkóstolta, alapjáraton mindig megdicsérte, de hozzátette, hogy "Dee....én tennék bele még ezt meg azt."

Amikor megszületett a kisfiam, akkor nagyobb negatívumok jöttek elő, az a típus, hogy nem kérdezett, hogy pelenkázhat-e, etethet-e, hanem kivette a kezemből a kicsit, és vitte. Kismillió ilyen sztori volt, de nem hagytam magam. Mindig kedvesen és udvariasan, de megmondta, hogy köszi a segítséget, de ÉN szeretném ezt meg azt csinálni a babával. Nem hagytam magam, de kedves maradtam, vita soha nem volt! Most a fiam már kétéves, és azt mondhatom, anyósom maximálisan jól kezeli a dolgokat, elfogadott engem egyenrangú félnek, már nem erőszakoskodik, nem akar mindig mindent ő, de kellett hozzá idő, és persze sok határozott szó.

A memóriája kicsit ködös, mármint ő olyan típus (nem ismeretlen számomra ez a jellem, nagymamám dettó ilyen :)) hogy szinte Andersen-szerű sztorikra "emlékszik", magyarán bármi bárhogyan történik, ő mindig máshogy emlékszik az esetre :) Aranyos sztori: a giminkben anno az énektanárnő szervezett utakat busszal Olaszországba, férjem is ment (egy gimibe jártunk), anyós ezt így meséli: "Amikor Petike az énekkarral turnézott Sevillában, akkor....." - no, ez kerekedett ki abból, hogy a suli énektanárnője szervezte az utat, amire bárki mehetett, aki befizette a pénzt :))) (Hogy hogy kerül ráadásul Sevilla Olaszországba, az rejtély :)) Mondjuk apósom az anyósom mesélése szerint az Operaházban szólózott....no comment, fogalmam sincs, ez honnan kerekedett :)

Más sztori, szintén vicces: kisfiam lassan bölcsis lesz, ő pedig lelkesen elmesélte, hogy oviskorában a férjem volt az oviban a verőlegény, ha egy óvónéni meg akart ütni egy gyereket akkor "elkérte" férjemet a saját óvónénijétől, hogy vele veresse el a gyereket. Férjem erre nem emlékszik, én meg tátott szájjal hallgattam anyósom büszke mesélését, hogy a fia volt a "Terminátor" (szó szerint)

Családorvoslás: ez is poén sztori, nem gáz, de azért érdekes. Fájt a torkom, anyósom tanácsolta hogy az asztalon van valami aloe-s spray, fújjak a számba. Felemelem, olvasgatom (mégis mi az), a hátán nagy betűkkel: KIZÁRÓLAG KÜLSŐ HASZNÁLATRA, SZÁJBA NE KERÜLJÖN!

20 percig kellett magyarázkodnom, hogy miért nem merem a számba fújni, (mer rá van íírva wazzzee.. :))

Szóval ennyi. Egyébként jól el tudunk nevetgélni vele, szóval nincs dzsihád, de tény, hogy nem könnyű természet. Udvarias vagyok vele mindig, kedvelem is, szóval nincs nagy gáz, bár tény és való, kisfiam babakori hónapjai kimaradhattak volna, már ami anyósom viselkedését illeti. De mentségére, már mind a múlté.

Hát lényegében nekem nem anyósom, mert csak a párom nagyanyja, lényegében végülis ő az anyósom. Egy rövid időre megpróbáltam összeköltözni barátommal, ám kb egy hét után kiköszönt belőle az igazi énje, így mindenbe beleszólt, ha főztem az unokájának lebaszott, mert náluk nem szokás külön főzni. (Mivel engem műtöttek, így nem ehetek sokmindent meg, meg fűszertelenül főzök inkább aztán mindenki rak bele magának.) Hisztizett azon, hogy mennyi ideig húzom le a wc-t,mennyi wc papirt használok el, mennyi ideig zuhanyzom, miért nem a másik oldalra hajtom a zuhanyfüggönyt, állandóan felhozta párom exét, hogy olyan vagyok, mint ő. Amit amúgy rühellek, ha máshoz vagyok hasonlítva. Állandóan kiforgatja az ember szavait, indokolatlan dolgokat talál ki. Párom előtt persze elhúzza a mézesmadzagot, de velem meg érezteti, hogy nem vagyok szívesen látva. Szóval elérte azt, hogy miatta ugrunk egymásnak párommal, mert ő védi állandóan, én meg ki nem állhatom. Plusz az incidens óta én abba a házba ahol ő van, be se tettem a lábamat, így nagyon keveset látom a páromat, ami szép lassan kezd rámenni a kapcsolatunkra, én úgy érzem.

Szóval nem tudom mit éreznek, félnek hogy elvisszük tőlük a pici fiukat vagy nem tudom, de nem normális amit némelyik művel.