Az öregség teszi? Hogy lehetne rávezetni mit szeretnénk?

Apósnak valóról lenne szó. Néha idegtépően viselkedik és bárhogy próbáljuk megmondani neki, hogy nem kéne egyszerűen nem érti meg. Ha elmondjuk mi a problémánk mindig az a válasz, hogy: - Túúdom, túúdom. Értek, mindent értek.

(Ez általában azt jelenti, hogy nem ért semmit. Lehet meg is sértődik de változás nincs)

Amiket csinál:

- Ha kitalálunk valami új dolgot, pl. építeni szeretnénk egy mechanikus kütyüt, vagy nézünk valami pszichológiai előadást akkor ő ezt mondja: Minek nézitek ezt a hülyeséget? Ebből nincs pénz... Ez csak a pénzt viszi. Időpocséklás stb.

- Ha pl. a fia szeretne vásárolni egy másik városban autóhoz alkatrészt akkor: Minek mész oda? Úgyse fog sikerülni. Be fognak csapni. Nincs is ott kocsialkatrész. Ne menjél. (De akarja, hogy az autó meg legyen csinálva és mindenki tudja, hogy ott helybe nem lehet kapni hozzá alkatrészt, csak ezt valamiért ő nem látja be)

- Meghallja, hogy valaki könyvet olvas: Minek azt?

- Állandóan beszélgetni akar velem, de mindig az a téma, hogy párom ilyen link alak meg olyan, meg ezt csinál meg azt (rossz értelemben) meg így rossz a világ meg úgy, meg mennyi baj van és mikor végez kezdi elölről, én már őszintén szólva menekülök előle

- Egyszerűen nem érti meg, hogy az ember néha szeretne egyedül lenni, megsértődik. Skypon keresztül pl. azt mondta, hogy mondjam azt, hogy el kell menjek valahova olyankor,mert ő mikor azt mondtam neki, hogy: Ne haragudj, de most szeretnék egyedül lenni kicsit. (Elsírta magát.)

- Mások előtt is lehordja a fiát mindenféle link alaknak, pedig ez fordítva nem így van. Olyan dolgokat értek link alaknak, mint nem ad a tyúknak enni, miatta döglött meg a kacsa, sose főz semmit, nekiment az autóval valaminek (ez utóbbi pl. nem is igaz, meg még van jó pár dolog amit néha odaképzel)

- Büszke arra, hogy neki milyen rossz sorsa volt és miken ment keresztül, legalábbis ezeket büszkén meséli többször egymás után

- Leégeti a konyhát, mert feltesz valamit a tűzhelyre, elmegy megfürödni közbe és bealszik a kádba és a füstre ébred fel... aztán meséli, hogy mennyi baj, most is majdnem kigyulladt a lakás majdnem befulladt ő is

- Ha én beszélgetek egy férfi barátommal már rögtön érzem rajta, hogy úgy reagál, minta a barátom engem fel akart volna szedni

- Tehát ha párom csinál valamit az a baj, mert rögtön leblamálja, hogy úgyse fog sikerülni, minek az a s..r, ha meg nem csinál semmit, akkor azt megy és kürtöli szét

- Nem érti azt, hogy néha párommal szeretnénk kettesben maradni, mert - Ejj, ő is volt fiatal, ő nem dúrta ki az anyját meg az apját, ott lehettek attól... Milyen tiszteletlen vele a fia.

- Hazaér a munkából piszkosan lefekszik az ágyra, ha mondják neki szépen, hogy menjen fürödni, az a válasz, hogy- Nem látod fiam, hogy fáradt vagyok? Most jöttem haza. Én az apámmal nem beszéltem ilyen tiszteletlenül, mint te velem. (És így szólt hozzá: -Apa, nem mész fürödni? Majd alszol utána, fürödj le, neked is jobb lesz, nem itt bűzölögsz.) Persze ennek ellenére sem megy.

- És ennek a teteje az az, hogy a viccei az általában csak neki viccesek és sokszor ha elmondjuk a gondjainkat, nem érti meg és viccet csinál belőle, ami még jobban elkeserítő

Nem tudom, hogy mi látunk valamit rosszul, vagy hogyan lehetne még próbálkozni, de nekem már nagyon nincs ötletem. Nem törődni ezekkel a dolgokkal nem nagyon lehet, mert nap mint nap ez azért kiborító, meg, hogy nem tudja magára hagyni az embert egy percre sem. Menekül az egyedülléttől.

Párommal is van e miatt problémánk, mert ő sokszor várja, hogy "melléálljak". Ami gyakorlatban olyan, hogy szálljak be a veszekedésbe. De én úgy érzem, hogy ezeket a dolgokat nem nekem kellene megoldani, hanem nekik. Meg falra hányt borsónak érzem az egészet. Ők minden nap veszekednek. Mi itthon félévente egyszer. Ha kimaradok ezekből a balhékból tényleg azt mutassa, hogy nem állok mellette?

(Elnézést a kisregényért)