Létezik tökéletes anyòs-meny viszony? Ha igen, mi a titka?

A titkát nem tudom. Előző párom anyukájával az első pillanattól kezdve nagyon jól kijöttünk. Kedves volt, közvetlen, vicces, szóval könnyű volt egy hullámhosszra kerülni vele, 6 évig remekül működött :) Most pedig a férjem anyukájával is hasonló a szituáció, pedig együtt is élünk. Szóval nem tudom, szerintem ez nagyban emberfüggő, kompromisszum és hozzáállás kérdése :)

23/N

Nincs "tökéletesség" ! Nézőpont kérdése, kinek mi az?

Szerencsére az emberek sem egyformák, így nincs tökéletes feleség, tökéletes férj, és tökéletes anyós sem létezik.

Az EGO gyártja ezeket a gondolatokat. Minden aminek a kezdő szava ÉN igy ..... az egy Ego megnyilvánulása kifelé a világ felé, Én a tökéletes stb stb.

A tökéletes mint fogalom nem létezik, ennek semmiféle képpen receptje sem létezik. Kutatni pedig felesleges. Mivel csak egy olyan ember használja ezt a szót aki nem lát tovább, mint a tárgyakat maga körül, és ezek a fontosan a számára, hogy megfeleljen ÖNMAGÁN kivül másoknak.

Ami másnak bevállik, azt nem TE vagy, mivel más forma más lélek minden ember. Neked sajátos egyedi életed van, és ne kérd egy másik ember bevállt életét módszerét stb.

Próbáld ki másnak a módszerét, nincs rá garancia, hogy nálad is müködni fog hm?

Lebonthatod tipusokra az embereket, vannak tipusok akikre talán illik egy egy módszer.

6-os jó helyen jár, bár nem a szabályok a lényegek itt, hanem ahogy Audrey írja az, hogy partnerként kezeljen.

Az én anyósom igazi jóarcnak tűnik, meg kedves, meg törődő stb. kivéve, hogy nem kezel senkit partnerként, mindenki a hülyegyerek kategória, mindegy mit mondasz nem veszi komolyan, és a listában az utolsó pontot meg úgy értelmezi, hogy, ő elmondja a dolgokat te pedig szót fogadsz.

Pl. ha értelmesen elmagyarázod neki, hogy nem nem alkalmas ezért és ezért, akkor elbagatellizálja te indokodat és közli, hogy akkor is. Ha megint értelmesen elmondod, hogy márpedig NEM, akkor meg csak rád legyint, hogy jaj ugyan már, akkor is úgy legyen, ahogy ő tervezi. Ilyenkor szokott az lenni, hogy azt mondom, jó. Aztán megmondom a fiának, hogy hívja fel az anyját és intézze el, mert én hiába mondok neki bármit, bunkó meg nem akarok lenni.

Már inkább elkerülöm. Persze ez se tetszik neki, hogy miért évente kétszer lát.

Létezik.

Egymást kölcsönösen el kell fogadni olyannak amilyen. Egymás életébe kölcsönösen nem beleszólni.

Egymásnak kölcsönösen meg kell adni a tiszteletet.

Nézeteltérést, konfliktust azonnal kezelni kell, nem pedig a szőnyeg alá seperni a problémát és magunkban hőbörögni vagy szidni a másikat a háta mögött.

Mottó: Egymás mellett vagyunk, nem pedig egymás előtt vagy mögött. Sose felejteni azt, hogy olyan ember köt össze minket, akit mindketten a világon a legjobban szeretünk.

Működhet. Ha mindkét félnek megvan a toleranciája és az intelligenciája hozzá. Ha csak az egyik félnél akár csak az egyik is hiányzik, akkor lőttek az egésznek (kivéve, ha a másik van annyira intelligens, hogy le tudja kezelni kulturáltan a helyzeteket).

Biztos több tényezős a dolog, de amik eszembe jutnak:

- ne tekintsék egymást vetélytársnak

- tudják mindketten a "feladat"körüket (Feleség ne akarjon anyáskodni a férj felett, de az Anyuka is váljon le a fiáról)

- egymás háztartása jobb, ha tabu marad.

- Ne akarjon egyik se a másiknak remek tanácsokat adni, megmondani a frankót kérés nélkül.

- jó ha van egy hasonló értékrend, gondolkodásmód (ez e legkevésbé változtatható tényező. De ha véletlenül még ez is meg van, akár barátnők is lehetnek. Ha nagyon nem egyeznek, akkor pedig illedelmes együttműködés, távolságtartással marad. utóbbi is jobb, mint a folyton felhős viszony.