Az normális ha a párom anyja sokat ordibál vele és flegmázik ha valamit nem úgy csinálunk ahogy ő elvárná?

Négy éve vagytok együtt úgy, hogy együtt sem vagytok?

Nem akarlak bántani, de ha felnőttek vagytok, ez nem kapcsolat, ez kb. járás. Mint amikor tinik vagyunk, és én otthon alszom, a pasim is otthon alszik, aztán a szüleinkhez járunk fel...

Abba nem gondoltál bele, mi van, ha 1-2 év múlva összeköltöztök, és kiderül, hogy nem bírjátok egymást elviselni? Akkor elpazaroltál egy csomó időt.

Normális? - Nem normális. Vannak ilyen görcs emberek.

Mielőtt bárki lepontoz, olvassátok végig, oké?

Szóval, ettől függetlenül, a párod anyjáé a lakás, a saját lakásában úgy viselkedik, ahogyan akar. Vagy megszoksz, vagy megszöksz. Az én anyósom is ilyen volt, amikor még diákok voltunk. Tanítás után átmentünk, és ordított, mint a sakál, hogy összekoszoltuk a lábasait és addig nem alhatunk ott, amíg nem csillog minden. A lábasok alján lévő, 3 év alatt odaégett koszról volt szó egyébként, nem mi csináltuk, de órákon keresztül kapargattuk késsel, mert nem volt zsíroldó. Rettentő megalázó volt. Másfél évig konkrétan egyszer sem mosogatott el, mert legalább hetente odajártunk, és megcsináltam én. Igaz, hogy olyankor 3 órán át tartott, mert az egész lakás összes edénye koszos volt. Addig a barátom elvégezte a nagybevásárlást (anyósom írt egy listát és kirakta a pénzt), amiből mi nem főzhettünk és nem ehettünk, ő viszont nem főzött, csak egy hét után kidobta a romlott élelmiszert és vetetett helyette másikat. Ha a heti alkalommal elfelejtettük levinni a szemetet, (amit ő termelt egy hét alatt) felhívta a barátomat és fél órán át ordibált vele, hogy semmirekellő. Ha lomtalanítást csinált, az összes lomot és szemetet behordta a barátom szobájába, hogy majd ő válogassa szét és hordja le a pincébe, vagy dobja ki. Konkrétan mi voltunk a takarító személyzet, mérhetetlenül meggyűlöltem azt a nőt.

Mi lett a vége? Amikor a barátom betöltötte a 20-at, elvégezte az iskolát, külföldre költöztünk és megmondta az anyjának, hogy többet nem akarja látni. Nagyon kemény időszak volt az elején, de nagyon megérte.

Szóval, megszoksz vagy megszöksz. De te tudod, mik a lehetőségeitek.

Érdekes, hogy írják itt egy páran, hogy minek megy oda akkor a kérdező.Meg hogy miért nem költözik el 28 évesen a pasi.

Ezzel nem lesz a probléma megoldva.Olyan furcsa, ha valakinek párkapcsolata lesz,egyből költözzön el,mert egy szava sem lehet.Ha már ennyi ideje együtt vannak, egy szülőnek támogatni kellene a gyerekét,nem piszkálnia.

Nem laknak még együtt, mert gondolom így könnyebb volt, hogy a saját szüleiknél voltak eddig.Akkor ez most feljogosítja a szülőt arra, hogy durva legyen?

Mondja meg a gyerekének,hogy "Kisfiam, költözzetek össze valahol, nem fogok rád mosni, támogatni se tudlak,én nem szeretem, ha idejár ez a lány...stb"

Nyíltan kellene ezt megbeszélni, nem b*szogatni mindenért a gyerekét.

A gyerekneveléshez nem kell jogosítvány... rengeteg ember bánik emberhez nem méltó módon a gyerekével (kortól és nemtől függetlenül), egy ilyen szülőt (és alapvetően az embereket) pedig nem lehet megváltoztatni.

Egyébként általános tapasztalat, hogy ha ilyen helyzetben egy gyerek elhagyja a szülői házat, a távolság sokat javít a kettejük helyzetén, a szülő-gyermek kapcsolaton.