Monológ az anyósomnak - szerintetek ez így jó?

Nagyon jó az írásod.

Off.: Tegezed az anyósod, mégsem vagytok jóban? Vagy összevesztetek? Meg tudja egyáltalán mondani mi a baja Veled konkrétan azon kívül, hogy elvetted a kicsi fiát!

Jó, de teljesen felesleges.

1. az ilyen típusú nő, mint az anyósod, nem tűri ezt szó nélkül végimondani vagy minden szavába beleköt. A végén úgy forgatja a nyársot, hogy úgyis te leszel minden rossz, és ő a megbántott nebáncsvirág.

2. teljesen felesleges magyarázkodni vagy védekezni az anyós ellen, pláne előre.

3. Kevered a magyarázkodást, a védekezést és a kontroláló ultimátumot egymással, ami nem jó. Bármilyen szépen is fogalmazol, a szöveg mögötti pszichés tartalom (az, ami a valódi lényeg) egy félénk kislányt mutat, aki nagyon harcolni akar a nagy gonosz anyós ellen - holott ez felesleges: egyszerűen csak nem kell ilyen emberrel foglalkozni.

Ha nem adja meg a tiszteletet a családodnak, akkor az, akit bánt, majd lerendezi ezt vele.

Ha nem adja meg neked, akkor te rendezd le.

Ha szét akarja fúrni a kapcsolatot, akkor a férjed és te közösen kell, hogy egymást válassszátok és anyóst helyretegyétek. stb.

Másfelől peidg sem neked, sem másnak nincs joga ahhoz, hogy "el kell fogadnod" -típusú ultimátumokat írass alá (képien szólva) az anyóspajtással. Úgysem teszi meg, ha megfogadja is, akkor is megszegi. Mindig akkor kell támadni, amikor bántanak, nem előre védekezni valami képzeletbeli szörnyeteg ellen.

Ha a fiával tényleg egymást választottátok, és tényleg szeretitek egymást, akkor KÖZÖSEN ki tudjátok anyóst pakolni az életetekből. Nem szükséges sem gyomorideget kapni tőle előre, sem nagymonológot fogalmazni - mert máris többet foglalkozol vele, mint amennyit ez a probléma és ő maga megérdemel.