Tisztelet azért, mert öreg és mert a férjünk/feleségünk anyja? Miért?

7-essel értek egyet. Alap tiszteletet minden embernek meg kell adni. Pl. köszönsz, ha találkozol vele, előre engeded bizonyos esetekben...stb.

Viszont az a fajta többlettisztelet, amit a 7-es említ, szerintem a kölcsönösségen alapul. Én csak azt tudom tisztelni, aki engem is tisztel.

Azt is mondják, hogy tiszteld az időseket. Ugyanez a szituációt. Attól, hogy valaki megöregedett, miért kell tisztelni, ha mondjuk közben rosszindulatú, állandóan másokat kritizál, és mondjuk fiatalabb korában is sokat ártott másnak...stb?

Visszatérve a kérdéshez, nekem nagyon jó anyósom van, nem azért ez a véleményem, mert rosszban lennénk.

Alap tisztelet mindenkinek kijár! Legyen az fiatal vagy idős.

Ez nem jelenti azt, hogy egyet kéne érteni mások hülyeségével...vagy körbe kéne ugrálni..vagy piedesztálra emelni.. Egyszerűen csak annyira kéne mindenkit tisztelni...teljesen természetesen, magától értetődően...amennyire mi magunk elvárjuk másoktól a tiszteletet. Ha valaki még az alapot sem tudja megadni az anyósának, a szomszédjának vagy akárkinek, az ne is várjon el vissza semmit! Ugyanúgy megérdemli, ha totál semmibe nézik őt! De kétlem, hogy van ember...aki erre vágyna...szóval néha nem ártana visszavenni az arcoskodásból meg a mérhetetlenül hatalmas egóból , önzőségből és normális, érző, emberi lényként viselkedve, békében kéne éldegélni önmagunkkal és másokkal EGYÜTT!

Igen nagy különbség van itt a két dolog között:

1. Tisztelni valakit

2. Megadni valakinek a tiszteletet

Anyósnak, apósnak meg kell adni a tiszteletet. Ugyanúgy, ahogy megadod a tiszteletet a tanárodnak, a bolti eladónak, a BKK ellenőrnek, vagy éppen a postásnak. Alapvető dolog minden embernek megadni a tiszteletet.

"Tisztelni" olyasvalakit szoktunk, aki kiérdemli a tiszteletünket olyan cselekedettel, tulajdonsággal, amelyet mi tiszteletre méltónak (érdemesnek) tartunk. Tiszteletet ébreszthet bennünk egy nagy tudású tanár, egy orvos, de akár egy paralimpikon is.

Az utolsó kérdésedre válaszolva:

"Miért járna azért tisztelet,mert képes volt pottyantani egyet és betöltötte az 50-et?"

Egyikért sem "jár" a tisztelet. A szülés természetes reprodukciós folyamat, az életkor pedig egy állapot.

A tisztelet azért jár, amiért a sarki fűszeresnek, akitől petrezselymet vásárolsz: mert ő is ember.

"Én azt nem értem, hogy amikor nem jön ki az anyós meg a meny, minek kell erőltetni a találkozást? "

Az még hangyám amikor oda is költözik plusz oda is szül. Aztán anyós a szemét aki lakhatást ad neki.

Én viszont valamilyen szinten egyet értek a kérdezővel, és lehet lepontozni, megkövezni. Lehet, hogy felnevelte, de ha jól tudom, azért szülte, nevelte úgy, ahogy, hogy jó ember legyen belőle, nem azért, hogy a majdani pár tiszteljen érte, amúgy is jól nevelte volna, gondolom. Egyszer majd az a nő/férfi lesz az, aki az unokáját helyesen neveli, a gyermekét boldoggá teszi, akkor neki miért nem jár tisztelet? Én is felnőtt ember vagyok, (ez természetesen mindenkire vonatkozik), saját döntésekkel, legyenek azok jók vagy rosszak, és van saját véleményem is, miért nem lehet tiszteletben tartani?

Mondok egy példát: az esküvőnket szerveztük. Apósom, semmiben, szó szerint semmiben nem segített, még a szobából sem jött ki, mikor erről beszéltünk. Majd átjött a hölgy, aki a sütikkel foglalkozik, leadtuk a rendelést. Amikor megmutattuk neki a tortát, vörös fejjel elkezdett üvölteni, hogy miért nem rendeltünk többet, milyen égő lesz. Aztán a szálláson is kiakadt, hogy miért akarunk szállást is fizetni vagy buszt, mindenki vezessen haza: oda vissza 500 km. Na lehet bármilyen após, apuka, tisztelet ide vagy oda, én megkértem, hogy vegyen vissza, mert ha már nem segít, akkor ne szóljon bele, és azt ő sem gondolja, hogy valaki szombat reggel felkel, levezet 250 km-t, bulizik éjjel és még haza is vezet??? Szerintem van egy határ, amit igenis meg kell húzni. Nem kell, hogy szeressen, sőt az sem kell, hogy tiszteljen, de akkor inkább ne szóljanak hozzám.