Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Anyós, após » Bocsássak meg anyósomnak?

Bocsássak meg anyósomnak?

Figyelt kérdés

A férjemmel hét évig voltunk együtt, mielőtt összeházasodtunk. Azonban házasságunk előtt volt egy hosszabb szakításunk, mert fiatalok voltunk, amikor összejöttünk (16 évesek).

Tehát anyósomat gyerekként ismertem meg, nagyon jól el tudtunk beszélgetni, sok mindenben nem értettem vele egyet, de ezt sosem adtam a tudtára, mert kedves nő volt. Az egész család nagyon szeretett - legalábbis így tűnt.

Amikor szakítottam a párommal el kellett hoznom rengeteg dolgot tőlük, hiszen rengeteg cuccom halmozódott fel náluk. Az egyik ilyen óvatlan látogatásomkor lettem fültanúja, ahogy anyósom szid engem. Olyanokat mondott rólam, amit sosem gondoltam volna, hogy képes lenne mondani. Emlékszem a férjem húga bukkant fel és látta, hogy tiszta lelombozódva állok az ajtóban és hallgatom, amiket mond. Szegény köpni, nyelni nem tudott. Én felviharoztam, elhoztam a cuccaim és többé nem mentem arra.

Aztán a szakítás után csak rájöttünk, hogy nem tudunk egymás nélkül élni, nem hiába találtunk egymásra, így újra összejöttünk és nem kellett sok idő, hogy a párom megkérje a kezem. Magam szerveztem az esküvőt, néha édesanyám tanácsát kértem, anyósomat egyszer nem hívtam fel. Megjelent az esküvőn, mosolyogva elfogadtam a gratulációját, de nem kívántam vele kommunikálni. Azóta se. Két éves házasok vagyunk, egyszer nem voltam náluk. A férjem nem erősködik mondogatja ugyan, hogy az anyja az ő nyugtatgatására mondott olyanokat, amilyeneket, de szerintem egy anyának nem ez lett volna a dolga.

Az anyósom próbál keresni, de makacs vagyok és elkerülöm, ritkán kommunikálok vele, akkor is csak telefonon, vagy ha meglátogatja a férjemet.

Szerintetek győzzem le önmagamat és bocsássak meg neki? Vagy megérdemli? Engem nagyon megbántott akkor, mert nem adtam rá okot, hogy ilyeneket mondjon. A fiával is közös megegyezés alapján szakítottunk akkor. Arról nem is beszélve, hogy a lányának mennyi mindent segítettem, én tanítottam, amíg ő dolgozott, megcsináltattam vele a házikat, ha nem értett valamit elmagyaráztam, ajándékokat vásároltam neki is, elvittem ruhát venni stb. stb.



2015. aug. 17. 13:47
1 2
 11/13 anonim ***** válasza:
54%
#7, azért tart itt a világ ahol tart, mert az emberek "felszínes, udvarias" kapcsolatokat" kötnek...
2015. aug. 20. 22:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/13 anonim ***** válasza:
71%
Timcccs10, azért rohadtul nem ugyanaz, az anyóssal egy perpatvar, azzal, amit írsz!!!! A megbocsátás az megbocsátás, de mint fentebb írtam, ez csak a megbocsátónak hoz enyhülést, ezért kell ezen dolgoznia. Viszont a veszteségtől a fájdalom marad a te esetedben, ami lehet úgy, hogy közben nem akar bosszút állni, "elengedte" a vétkest.
2015. aug. 21. 22:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/13 anonim ***** válasza:
40%

Azért eléggé egy oldalról nézed a dolgokat.

Próbáld meg a másik oldalról is látni:

Szakítottatok, ki tudja a férjed mit/miket mondott otthon rólad (tudom: sose mondott volna a szakítás ellenére se semmi rosszat.....)

Sok mindenben nem értettél egyet anyósoddal, de ezt sosem adtad tudtára:

Mint ahogy valószínűleg anyósod is ugyanígy volt: sok mindenben nem értett veled egyet, de nem adta a tudtodra, nem kritizált.

Rengeteg cuccod halmozódott fel náluk, tanultál a sógornőddel (aki nem mellesleg nemcsak anyósod lánya, hanem a férjed testvére és állításod szerint jó viszonyban voltál vele); ajándékokat vettél neki (gondolom te is kaptál ajándékokat tőlük)

Ha rengeteg cuccod halmozódott fel náluk, akkor elég sokat voltál ott. Bizonyára ettél, ittál, használtad a lakást, akármennyire jóban voltatok, csak nem tudtak ugyanúgy viselkedni, mint amikor magukban voltak.

"Magam szerveztem az esküvőt, néha édesanyám tanácsát kértem, anyósomat egyszer nem hívtam fel."

Még ez betudható a sértődöttségednek, habár itt már nyithattál volna anyósod felé, már csak a szakításotok előtti viszonyotok miatt is.

"Megjelent az esküvőn, mosolyogva elfogadtam a gratulációját, de nem kívántam vele kommunikálni."

Még szép, hogy "megjelent" az esküvőn: a fia esküvőjén.

Ha nem lett volna ott, az lenne a bajod.


Arra nem válaszoltál, hogy mi volt az amiket mondott rólad

(mellesleg, az anyósék lakásába nem óvatlan látogatásokat teszek, főleg nem akkor, ha szakítottam a fiával és az ott lévő cuccaim akarom elhozni, hanem nyíltan megyek és udvariasan köszönök)


Kár úgy viselkedned anyósoddal szemben, mint egy sértett királynő.

Ha egyszer lesz gyereked és hasonló szitut élsz majd át, te sem dicsérni fogod a fiad volt barátnőjét a szakítás után.

Szerinted "egy anyának nem ez lett volna a dolga"

De egy feleségnek az a dolga, hogy a férjét is figyelmen kívül hagyva látványosan utálja az anyósát?


Megérdemelnéd, hogy a gyereked rajongjon az apai nagyanyjáért és azt is, hogy majd egy ugyanilyen meny jusson neked, mint amilyen te vagy. Akkor majd átértékeled ezt a sértett királynő viselkedést, amit most művelsz.

2015. aug. 22. 06:51
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!