Hogyan éljünk úgy együtt anyósomékkal, hogy ne menjünk egymás idegeire?

Szerintem úgy, hogy ha valakinek panaszkodik rád akkor az nem hallgatja meg hanem azt mondja áá ne nekem mond engem nem érdekel mond a Julinak őrá tartozik. És te is mond meg neki hogy ne a hátad mögött hanem a szemedbe csak akkor tudsz rajta változtatni.

Ha meg semmi nem jó amit csinálsz akkor megkérdezném hogy jobb lesz az ha semmit nem csinálok? Döntse el ő.

Miért kizàrt a költözés? Gondolom dolgoztok a pàroddal. Még 2 minimál bérből is fent lehet tartani egy kis albérletet, főleg, hogyha kevésbé központi helyen van.. Nem értem miért jó màsnak a nyakàra költözni, aztán hőbörögni, hogy bunkók velünk.

Költözzetek el.

akkor kulturáltan leülsz vele, hogy mi a probléma; talán nem jól főzöl, nem takarítasz alaposan?!

amúgy miért kizárt a költözés?

ha így megy, akkor a kapcsolatotok se fogja bírni

Ha nem lehet vele megbeszélni, nem partner, akkor költözésig nem lesz jó a helyzet... Csak azt tudom mondani, hogy ne hagyd magad, próbáld figyelmen kívül helyezni, ha igazságtalanul beleszól, vagy szellemesen helyretenni, vagy amit tudsz. De nem lesz könnyű, ha ő nem akar békés helyzetet.

Úgy lehet együttélni normálisan, ha egyik ember nem mászik bele a másik magándolgaiba. Ezt éreztem anyámnál és a páromnál is. Bizonyos pontokon más a véleményünk, de amíg ez nem a közös életet érinti, csak a sajátunkat, akkor semmi gond nincs, mindenkinek megvan a maga kis köre, amiben ő az úr. Sosem éltem olyan családban, ahol ebbe a saját kis világba is beleszóltak, szörnyű lehet. Ez a feleken múlik, sajna mindkettőn, bár egy kiváló gyakorlati pszichológus valószínűleg szinte mindenkit tudna kezelni. De legtöbben nem vagyunk azok.

Engem nem érdekelne, mit magyaráz másnak, csak engem hagyjon békén, bár egy kibeszélőssel nem szívesen laknék együtt. De amíg muszáj, kihúznám. Valószínűleg sokszor felemelném a hangom, ha nekimenne a köreimnek, nem vagyok szelíd, ha zavarnak s muszáj megvédenem, ami az enyém. Remélem, saját zárható szobád azért van.