Az anyósom nem ért a szóból?

6 éve vagyok együtt a párommal, azóta az anyósomnak nem volt egyetlen jó szava sem hozzám. Az a tipikus, bunkó képmutató, akit a hátam közepére sem kívánok.

Amikor bejött a kórházba, megnézni az unokáját, megjegyezte, hogy reméli, nem rám fog hasonlítani. Mindig piszkál, hogy túl sovány vagyok (könyörgöm... 160 centihez hány kiló legyek???), meg főzni sem tudok, rosszul nevelem a kislányunkat stb. Ezt még lenyeltem, megmondtam, akkor jöjjön, amikor a férjem itthon van. Ő majd megregulázza. Más időpontban be sem engedem.

A pontot az i-re tegnapelött tette fel, amikor az apukám temetésén patáliát rendezett és elkezdte fennhangon szapulni apát. Hogy mekkora bunkó volt, meg buzeráns (apukám biszexuális volt... Ezt el is fogadta a családom már), munkamániás és idióta.

Itt betelt a pohár. Közöltem vele, hogy nem szoktam soha, még egy állatot sem megütni, de vele kivételt teszek, hogyha nem tűnik el. Morogva távozott.

Ma délelött felhívott, hogy holnap délután jönne látogatóba a kislányhoz. Tudattam vele, hogy abba a házba nem fog belépni, amit az apukámtól kaptunk (évekig itt élt a párjával... boldogok voltak... ez a hely számomra a családi békét és harmoniát jelenti). Csak nevetett és azt mondta, hogy akkor holnapra süt süteményt is, azzal lerakta a telefont.

Mit tegyek? Félek, hogyha beszól mégegyet, valóban megütöm. A ferjem meg inkább kimarad az egészből. Nem akar az anyjával veszekedni.