Mit lehet kezdeni az ilyen apósjelölttel?

A párommal sok éve együtt vagyunk, régóta együtt is élünk. A szüleivel a kezdetektől fogva nem valami rózsás a viszonyom, úgy érzem, mindenbe bele akarnak szólni, de amikor segítség kellett volna, mindig hátat fordítottak. Az anyja engedékenyebb és elfogadóbb, de azért őt sem kell félteni. Az apja egy igazi zsarnok, aki 1-2 emberen kívül kb senkivel nincs jóban a világon. A páromat is mindig irányította, emiatt a párom labilis, gyenge és határozatlan lett. Mellettem kupálódott kicsit ki, de még mindig fél az apjától, aki pedig eléggé nehezményezi, hogy a fia 1-2x már szembe mer szállni vele és nem bólogat neki többé minden szemét beszólására és cselekedetére. Sajnos azonban ez az erélyesebb fellépés csak olaj volt a tűzre és újult erővel keverik azt a bizonyost körülöttünk.

Hogy konkrétumot említsek, 1 éve elköltöztünk messzebbre a párommal. Mikor otthon laktunk, az volt a bajuk, miért lakunk ott, menjünk el messzire, ott több lehetőségünk lesz. Mióta elmentünk, az a bajuk, miért nem költözünk haza, mert szerintük semmi értelme havonta 2x is hazalátogatni a szülővárosunkba (külföldre mentünk, 3 órás út, olyankor bevásárolunk, családot látogatunk, ügyet intézünk, kocsit javíttatunk...stb.). Szerintük ennyi erővel haza is költözhetnénk. Ha azt mondjuk, haza akarunk költözni, azt mondják, ott nincs munka, mit akarunk ott. Ha hazalátogatunk, minden egyes alkalommal fél órás litániát hallgatunk arról, miért utazunk annyit, micsoda pazarlás, elkocsikázzuk az egész fizetésünket, ezért nem tudunk félretenni (a drága albérlet miatt nem tudunk, nem a kocsi miatt), de ha hozzájuk nem látogatunk el vagy csak 1 órára, akkor megsértődnek, miért nem szánunk rájuk több időt. Mikor otthon éltünk, sem jártunk havi 1-2 alkalomnál többet oda, egyszerűen agyvérzés közeli állapotban jövünk el tőlük minden alkalommal, olyanokat mondanak, nem lehet ezt bírni. Én már gyomorgörccsel megyek hozzájuk...

Múltkor egyszer kikeltem magamból és megmondtam nekik, hogy a mi pénzünk, az én autóm (én vettem annak idején), oda megyünk vele, ahova akarunk, nem ők fogják megmondani, de nem értették meg és csak még jobban hajtják. Mióta a párom is visszaszólogat nekik, csak még inkább ellenségként tekintenek rám. Az apja kb már úgy néz rám, mint aki meg akar fojtani. Múltkor már odáig fajult a dolog, hogy az apja találkozott a szüleimmel és elkezdett nekik minket ócsárolni, kiváltképp engem, hogy miattam nem járunk hozzájuk és látszik rajtam, mennyire nem szeretek náluk lenni, mert így meg úgy viselkedek (csoda?!). Nekem itt betelt a pohár, hogy a saját szüleim előtt ilyenekről beszél. Valószínűleg azért csinálta ezt, mert előtte pár nappal beszólt nekem valamit a munkanélküliségem miatt (3 hónapja vagyok az) és a párom megvédett engem és visszaszólt az apjának, hogy olyan pofátlan hangnemet nem engedhet meg magának velem szemben, amilyet rendszeresen megenged. Most szerintem bosszút forralt, az egész rokonságnak minket oszt, már a külföldi rokonokaikkal is kivesézték, hogy micsoda munkakerülő vagyok, mert olyan nincs, hogy valaki 3 hónapig munkanélküli (én ezeket a rokonokat nem is ismerem, de semmi közük az én ügyeimhez). Elegem van, hogy állandóan egy ilyen pofátlan, illemet és tiszteletet nem ismerő emberrel kell harcolnunk, akitől a párom fél, én a párom miatt nem szólok neki, ha meg mégis megvédjük magunkat, vérig sértődik és uszítja ellenünk a családot (már hallottuk vissza máshonnan is, micsoda szemetek vagyunk, amiért csak 2 hetente látogatjuk őket kis időre). Le lehet egy ilyen embert szerelni? ha odamegyünk, csúnyán bánik velem, beszólogat mindkettőnknek, van, hogy ki se dugja a képét, ha épp nincs kedve hozzánk, ha meg nem megyünk vagy épp nincs sok időnk ott ülni, akkor meg mindenkinek minket ócsárol. Én legszívesebben már pontot tettem volna az ügy végére, nem tartanám a kapcsolatot vele. Van valami egyéb megoldás? Az egész családot ellenünk fogja fordítani (testvéreit, szüleit).