Megőrülök a saját anyámtól, mit tennétek a helyemben? Többi lent.
Anyukám már az első pillanattól fogva utálta az unokáját, mert az nem rám, hanem az apjára(akit szinten megvet és gyűlöl) hasonlított. Nem igazán érdekelte a kicsi, hiába hívtam, nem látogatta, két évig szinte alig beszéltem, találkoztam vele. Két évvel a kicsi születése után kiderült, hogy újra babát várok, ekkor aztán anyukám újra megjelent és előadta a tökéletes nagymamát (hozzáteszem, "első unokás" nagymamát, a másik gyereket, aki az idő előrehaladtával még jobban hasonlított a férjemre, levegőnek nézte). Megszületett a kistestvér, akinek már olyan világos haja volt, mint nekem, így anyukám azt gondolhatta, hogy hát ez a gyerek végre az anyjára ütött. Valóban így van, a kisebbik gyerek rám hasonlít. Mondanom sem kell, hogy anyukám őt úgy kezeli, mint minden normális nagymama az unokáját. Most két éves a kisebbik, és tisztán látni, még barátok, más rokonok is észrevették, hogy anyukám számára ő a minden, az Egyetlen Unoka. A nagyobbat emberszámba se veszi, csak gorombán tud hozzászólni, leszidja mindenért, semmi se jó , amit csinál, megy a "bezzeg a tesód" duma. Hála Istennek a gyerekek miatt nem alakult ki emiatt semmiféle rivalizálás, mondjuk,úgy gondolom még kicsik hozzá... De azért a nagyobbacska érzi, hogy őt a nagyi nem szereti...
Többször beszéltem erről anyával, a férjem is, megpróbáltuk megértetni vele, hogy vagy mindkét unokáját kezelje ugyanolyan szeretettel, vagy egyiket se és akkor ne is lássuk többet egymást, de hát mégis csak anyukámról van szó...
Tengtünk ebben az állapotban egy darabig, ebben kisebb-nagyobb veszekedésekben és komolyabb-komolytalanabb eseményekben gazdag időszakban, majd tegnapelőtt a férjemmel a fővárosban volt dolgunk (vidéken lakunk egy nagyobb városban), egy egész napra fel kellett mennünk, a gyerekeket nem vihettük magunkkal, így nem lévén más lehetőség, anyut hívtuk, hogy vigyázzon rájuk.
Estére értünk haza, már sötét volt. Anyukám mosolyogva vár minket, minden rendben van, a kisebbik most fürdik. És a nagy? Hát, ő azt nem tudja, kint játszott a kertben, de nem jött még be.
Ekkor mar dühösek voltunk, hogy hogyan tojhat ennyire egy négy éves kisgyerek fejére... Mivel a kerten keresztül jöttünk be a házba, láttuk, tudtuk, hogy senki sem volt kint a kertben. Megnéztük a gyereket a szobájában, nem jött-e mégis be és feküdt le aludni, de nem. Átkutattuk az egész házat, a gyerek sehol. Még soha az életben nem éreztem olyan ijedtséget és kétségbeesést, amit akkor ott. És a férjemet sem láttam meg soha olyan dühösnek, tiszta vörös fejjel és magából kikelve üvöltött anyámmal, hogy az pisszenni sem mert. A férjem végül fogta magát, beült a kocsiba és elment megkeresni a gyereket. Engem félájultan otthon hagyott, mert, mint mondta, nem akarta egyedül hagyni a másik gyereket a "vénasszonnyal..."
Szerencsére a gyerekkel jött haza, akinek egy haja szála sem görbült. A gyerek elmondta, hogy kint volt a kertben, talált egy rést a kerítésen, ahol átmászott és gondolta, akkor elmegy a játszótérre játszani. A környékünkön és a játszótér környékén egy vasúti átkelő és egy viszonylag forgalmas út is van, gondolhatjátok, mit éreztünk a férjemmel...
Sok hiábavaló kísérlet után kezdtem megbekelni a gondolattal, hogy nem tudom erőltetni anyukám szeretetét a nagyobbik unokája felé, de ez volt az utolsó csepp a pohárban...
Hogyan lehet annyira sem törődni a saját unokáddal, egy négy éves kisgyerekkel (!), hogy az se érdekel, merre járkál, vagy hogy esteleg elütheti a vonat vagy egy kocsi, bárki elrabolhatja, vagy eltévedhet??
Mit tennétek a helyemben? Arra gondoltam, most már jobb lesz, ha egyik gyerek közelébe sem engedem anyukámat, de akkor meg sértettségében nem hagyna minket normálisan, békében élni...
válasza:Anyukád megérett arra, hogy a gyámhatóság előtt beszéljetek vele, hogy vagy megváltozik, vagy nem látogathatja az unokáit, mert rá hagyni nem lehet, hiszen kiskorú veszélyeztetése miatt eleve fel lehetne jelenteni.
Viszont mind két gyermek személyiségfejlődésére, főleg a nagyobbikéra romboló hatással van. A két testvér későbbi kapcsolatára is!
Anyukád sajnos, nem elég, hogy primitív, unintelligens, ráadásul határtalanul gonosz is. Tudat alatt azt szeretné, hogy a nagyobbik gyermeketek "menjen világgá".
válasza:A kedves "nagyi" már most "megágyaz" annak, hogy a két testvér között életre szóló ellentét alakuljon ki.
Messzire el az ilyen gonosz boszorkánytól.
Ráadásul a téged szerető férjedet, aki a két gyermeketeknek gondoskodó, szerető édesapja, utálja, és ezt kivetíti a nagyobbik gyermekre is.
Nos, ez már pszichológiai és jogi kategória is, ami történt.
Ezért én egyiket sem hagynám rá, soha többet.
Mert azon mesterkedik, hogy nem csak a két gyermeket, hanem téged is elválasszon a férjedtől, szétzilálja a családodat!
Bármennyire is szereted az anyádat, EZT NE ENGEDD!
Rajtad áll a felelősség.
Anyád minden határon túlment.
Most még csak "elvörösödik" a férjed arca, de nem adok sok időt, választás elé fog állítani: vagy az anyád, vagy ő és a nagyobbik gyerek.
Mert szinte biztos, hogy ha otthagyna téged, akkor a bíróság a nagyobbikat neki ítélné.
Válassz!
A családod, vagy az anyád áskálódása!
válasza: válasza:Nézd.
Onnantól kezdve, hogy anya lettél, téged nem kell érdekeljen, ki sértődik meg, ki-kicsodád, mert a gyerekeid biztonsága és boldogsága kell, hogy elsődlegesen érdekeljen.
Én már a második pici közelébe se engedtem volna, ha már az elsőt úgy döntött, hogy kiiktatja az életéből. Te ne bántsd meg, de ő összetörheti a családod szívét, amennyire csak akarja? Nem. Nekem a férjem és a gyerekem az elsők, és aki őket bántja, az engem is.
Te nem így tettél, utólag már mindegy, de fel nem foghatom, mi még a kérdés? Épp, hogy megúsztátok tragédia nélkül, mi a dilemma? Hogy megvárd-e, amíg tényleg nagy baj történik?
A helyedben megmondanám anyukádnak, hogy a büdös életben többé a lábát be nem teheti hozzátok, nem láthatja a gyerekeket, és felejtsen el téged is, mert NEM normális!
válasza:Ne haragudj kérdező, de nem értem a kérdésed ezek után.
Anyád rettentő felelőtlenül és kegyetlenül bánik/bánt az unokájával, aki nyilván érzi (mert egy kisgyerek nem hülye attól még, hogy kicsi), hogy a mamája nem szereti, és gonosz vele. Már itt közbe kellett volna avatkoznod, és nem szabadott volna engedni, hogy anyád így bánjon a nagyobbik gyerekkel.
De most, hogy szó szerint a nagyobbik gyereked életét veszélyeztette és neki konkrétan mindegy volt, hogy a gyereked él-e még vagy sem.....nekem az utolsó lenne az, hogy úgy küldjem el a halál f szára, hogy ne sértődjön meg. Elhiszem, hogy mégis az anyád, de azért mindennek van egy határa, és ő ezt már bőven túllépte. Én soha többet nem engedném a gyerekek közelébe, még akkor se, ha ti ott vagytok. És kijelenteném, hogy ha zaklat titeket, szemrebbenés nélkül feljelentitek a rendőrségen (amit most is meg lehetett volna tenni gondatlanság miatt).
Ne haragudj, de ha neked tényleg annyira fontos, hogy anyád ezek után ne sértődjön meg, akkor te sem vagy semmivel sem jobb nála. Ha pedig tovább hagyod, hogy a kicsivel ennyire kivételezzen, akkor azzal egy életre szóló szakadék fog keletkezni a 2 gyerek között, és majd a nagy elkezdi utálni a kicsit, mert azt hiszi, hogy miatta nem foglalkozik vele a mamája. Anyádnak ezek után semmi keresnivalója a gyerekek közelében. Teljes mértékben érdemtelen a "nagymama" jelzőre. És ne hagyd magad lelkileg, érzelmileg befolyásolni! Itt a gyerekeid jóval fontosabbak, mint a barom, idióta anyád, aki miatt tragédia is történhetett volna.
válasza:Most túl azon, hogy már a kiközösítést sem szabadott volna semennyire se hagyni és elnézni, én a történtek után odamentem volna hozzá, hogy közöltem volna vele, hogy ez volt az utolsó nap, amikor az unokáit meg téged látott, innentől be nem teheti hozzátok a lábát, és volt egy lánya. Pont.
Anyaként neked a családod a legfontosabb, és a gyerekeid! Amit ő tett a nagyobbik gyerekeddel, az egy szimpla arconköpés volt számodra is. Én anyáddal megszakítanék minden kapcsolatot, aztán csináljon az életében azt, amit akar. Képes volt egy 4 éves gyerek életét veszélyeztetni csak azért, mert úgy született, hogy a párodra hasonlít? Nem normális, nincs észnél, és ezt meg is mondanám neki, miközben válogatott szavakkal elküldeném a pokolba. Ezek után mi a kérdés? A férjednek teljesen igaza volt, amikor ordított a hülye anyáddal. Ezek után miért olyan fontos, hogy megsértődik-e? Ki nem sz@rja le? Felnőtt ember vagy, nem óvodás! Elhiszem, hogy "attól még az anyukád", de mindennek van egy határa.
A normális az lenne, ha innentől az unokák közelébe sem mehetne (mert ez a 2 gyerek egymás közti viszonyát is egy életre megmérgezi, ezt meg remélem te sem akarod), de én sem tartanám vele a kapcsolatot, az fix. Nem érdemli meg.
Nálunk a kicsi lesz 4 éves 2 hónap múlva a hideg is kirázott ahogy olvastam, hogy kiment a kertből, Jézusom :(
Leülnék anyukával beszélni, hogy évi 2-3 alkalommal találkozunk és annyi, DE AKKOR IS CSAJ ÚGY HA MIND A KÉT GYEREKKEL NORMÁLIS!!
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!