Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Anyós, após » Anyósom nem tartja tiszteletbe...

Anyósom nem tartja tiszteletben a kérésünket az unoka nevelésével kapcsolatban, érzelmileg zsarol, mindenen megsértődik, mindent elvár, de ő nem segít, nem tudom mit tehetnék?!

Figyelt kérdés

Kisfiam lassan 3 éves lesz és anyósommal a kapcsolat sajnos egyre nehezebb.

Szerencsére vagy sajnos nem lakunk közel egymáshoz,majdnem 1 óra a távolság autóval,ezáltal nem tehetjük meg,hogy minden nap odautazunk,csak,hogy láthassa az unokáját.

És itt kezdődik a probléma...

Én egy eléggé önállő anya vagyok,sajnos rá is vagyok,voltam kényszerülve,ugyanis férjem rengeteget dolgozik,anyukám nem él,anyósék pedig nincsenek a közelben.Segítségem az első pillanattól kezdve nem volt,de soha nem panaszkodtam,pedig az első fél év rettenetesen nehéz volt a kisfiammal.(hasfájás,kórház,aztán a fogzás,stb...)

A lényeg,hogy bár anyós szerette volna látni az unokáját,nem erőltette meg magát,hogy eljöjjön segíteni,viszont azt elvárta volna,hogy hetente akár többször is elautózzunk a gyerekkel,csak,hogy egy kicsit láthassa az unokáját.Ha véletlenül el is jött hozzánk nem érdekelte a napirendünk,ő épp akkor akart sétálni vele,amikor kedve volt (csak akkor volt el a babakocsiban,amikor aludt),mindenben bennem kereste a hibát,azért sír a gyerek,mert éheztetem,azért nem alszik,mert rossz helyen van az ágy,mert nem illóolajozok,mert én mindent rosszul csinálok stb...Amikor hulla fáradt voltam meggyanúsított,hogy depressziós vagyok,pedig csak hónapok óta 1-2 órát aludtam egyhuzamban...

Ezeket csak azért írtam le,hogy az előzmények által jobban meg lehessen érteni a helyzetet.

Kisfiam sokáig nagyon anyás volt,nem is fogadta el anyóst legalább 2 éves koráig,aztán szerencsére ahogy nőtt,úgy változott ő is,már sokkal barátkozóbb,a mamát is nagyon megszerette.

Ennek örülök is,nem is ez a probléma.

Sajnos anyósom egyre csúnyabban viselkedik.

Nem bírja elfogadni,hogy nem lathatja az unokáját minden nap,hetente 1x így is találkoznak.Mivel a férjem sokszor hétvégén is dolgozik,nem tudjuk megoldani,hogy állandóan menjünk hozzájuk,ő pedig elvárná,hogy egyedül vigyem el a fiamat.Mondtuk neki,hogy nem,mert a kisfiam rosszul van az autóban,nagyon nehezen viseli az utat,inkább olyankor jöjjön el ő.Megkaptam,hogy hogy képzelem,hogy ők 60 évesen ide fognak autózni,nálunk nincs udvar,itt nem lehet szabadon játszani,mi magasan lakunk,ők nem tudnak feljönni a lépcsőn...Hívogat telefonon,bőg,hogy mi eltiltjuk tőle az unokáját,miért költöztünk olyan messzire,ő a 3 év alatt sosem vigyázhatott rá egyedül.(ha elmegyünk hozzájuk együtt megyünk,egy kis faluban laknak,hova menjek el,hogy ő egyedül unokázhasson?),ő pedig ha véletlenül eljött hozzánk mindig az utolsó pillanatban szólt,véletlenül sem úgy,hogy esetleg tudjak tervezni valamit,hogy esetleg én is gyerek nélkül el tudjak intézni valamit.

Állandóan kesereg,panaszkodik,nem tartja tiszteletben,amit kerünk tőle,egyfolytában eteti a gyereket,hiába kértem,hogy ebéd előtt fél órával ne adjon neki csokit,stb...de már ott tartunk,ha megérkezünk,akár reggel 9-kor is képes húslevessel etetni,addig amíg a gyerek rosszul nem lesz.

A legroszabb az egészben,hogy elkezdett a gyerekkel üzengetni.

Mostanában kisfiam nehezen jön haza bárhonnan is,sokszor sír,hisztizik,hogy még maradna.Anyósom ahelyett,hogy segítene,még buzditja a gyereket,hogy aludj itt a mamánál,kérd meg anyádat,hogy engedje meg,hogy itt aludhass,amikor meg nemet mondok,akkor en vagyok a rossz a gyerek szemében es anyósom ezt direkt csinálja.

Probáltunk beszélni vele,férjem is,en is,hogy ne csinálja,de csak megsertődik es folytatja tovább.

Mondtuk neki azt is,hogy nem fogjuk elvinni a gyereket,az volt a válasza,hogy a gyerek mennyire szeret náluk,ha mi nem engedjük majd jól elszökik hozzájuk...

Lehet régimódi vagyok,de nem szeretném 3 evesen,hogy ott aludjon tőlünk olyan messzire úgy,hogy nem töltött el velük 1-2 oránál többet,ráadasul ezt meg is kellene beszélni,nem ugy,hogy semmivel sem készülök,nincs nalunk a gyereknek meg egy valtóruhája sem.

Már nem tudom mitevő legyek,mert a gyerek szereti,de nem tartja tiszteletben a keresünket.

Mit mondhatnék neki,hogy megértse végre a dolgokat

?Szerinte mi rosszul neveljük a gyereket,mi rossz helyen lakunk és nem egyszer véletlenül fültanúja voltam,hogy a gyereket buzdítja olyan dolgokra,amiket nem engedünk meg neki.(amikor számon kertük rajta letagadta)

Mit tehetnék?

Olyan tanácsra lenne szükségem,ami megoldható is...Előre is köszönöm!


2017. júl. 17. 14:16
1 2 3
 21/22 anonim ***** válasza:
5%
Mi is gratulálunk, hogy anyósoddal csak kötekedni tudsz és őt hibáztatni. :) Persze tipikus más szemében a szálkát is...
2017. júl. 18. 17:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/22 anonim ***** válasza:
83%

#19;#21


Nyílván te egy ugyanolyan minden lében kanál anyós vagy mint akiről a kérdező ír.


Kár hogy sérti az önérzetedet ez a rengeteg komment, de ez van ha az anyós TÚL SOKAT KÉPZEL magáról!!!

2017. júl. 21. 13:58
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!