Hogyan szoktassam le apóst a tákolásról?

Szerintem az is baj, hogy eddig csak hümmögtetek, mert különben "megsértődik." Na, az após helyében én inkább azon lennék megsértődve, hogy nem mondjátok meg kerekperec, hogy nem kell. Pl. a mikró. Sértődés nélkül, korrekten lehetett volna mondani: apuka, ne haragudjon, de kidobtuk a mikrót, mert balesetveszélyes volt. Pont. Nem mondtál semmi sértőt, ha megsértődik, vagy rosszul is esik neki, idővel megbékül. Szerintem a részetekről korrektebb, mint mint egy gyereknek hazudozni, hogy jól van ez úgy.

A konyhabútornál lehet, hogy nem szeretné, hogy az udvarukon álljon. Szállíttassátok máshová. Egyébként én itt azt mondtam volna: Apuka, aranyosnak tetszik lenni, de megbeszéltük Palival/Józsival/Elemérrel, hogy új bútort szeretnénk. Már meg is rendeltük.

Ha belebeszél, hogy pazaroltok: Igen, apuka, lehet, hogy úgy tűnik, hogy pazarolunk, de mi keressük meg rá a pénzt, és tessék elhinni, meg is van rá a pénz, nem fogunk apukáéktól kölcsönkérni.

Egy életveszélyes mikró teljesen más, mint egy felújított bútor. Szereti csinálni gondolom. Ti megmondjátok neki kerek-perec, hogy új lakásba nem szeretnétek vinni, más az elképzelésetek, ő pedig újítson fel kedvére, és beszéljétek rá, adja el őket. Így pénzt is keres vele, ez sok idősnél egyfajta hobbi. Többször is mondjátok el, ha eddig nem értette meg, de ha sokat hallja, hogy a munkájának értéke van, utólag még akár hálás is lesz.

Én valahogy így oldanám meg. A kecske is jóllakna és a káposzta is megmaradna.

Egyáltalán, az apósnak miért kell tudni arról, hogy elromlott a mikró?

Túl van tájékoztatva az após, és csemegéz a feladatokban.

Nem kell róla tudjon, hogy mi jó, mi nem.

És a régi mikrót sem titokban kellett volna kidobni.

- Apuka drága, vezzem egy új mikrót a régi helyett, mert állandóan levágta a biztosítékot!

12-es vagyok. Az lemaradt, hogy természetesen nem műszaki cikkeket adjon el, hanem bútorokat.

Manapság kifejezetten keresik a helyrehozott szép antik bútorokat, van rá kereslet.

Természetesen az ötletem csak akkor érvényes, ha valóban szépen felújítja őket, és nem tákolja. :)

Én se értem, honnan tudja meg apósod, hogy épp mi romlott el nálatok. A pároddal kettesben megbeszélitek, hogy vesztek újat, és kész.

Mondjuk udvaron (fedetlenül) bútort tárolni nem helyes, mert egy év alatt teljesen tönkremegy. Nyilván após ezt előre látta és sajnálta volna a használható (ámbár nem divatos) bútorokat.

Azt sem értem, mi az, hogy nem vehettek új szekrényeket. A ti pénzetekből azt vesztek, amit akartok. És ha nem hívjátok magatokkal, még tudnia sem kell róla, csak amikor már ott áll az új.

Egyáltalán, hogy jutott be a frissen megvett házatokba bútort barkácsolni? Vételkor a kulcsokat gondolom ti kaptátok meg.

Nálunk is elég hasonló volt a helyzet, annyi különbséggel, hogy itt minden rokon a megmaradt "vackát" ajánlgatta nekünk. Emellé a párom is beállt, hogy fent van a padlásukon a mamája konyhaszekrénye (tipikus 70-es évekbeli, nikotintól és olajgőztől besárgult szekrény), meg majd összeszedünk azokból konyhafelszerelést. Én sem akartam sértődést, viszont a 10. felajánlásnál a sarkamra kellett állnom, és megmondani, hogy nem tetszik, inkább újat szeretnénk, esetleg már kinéztünk/lefoglaltunk egyet. A legnehezebb anyukámnak volt megmondani, hogy nem tartunk igényt a dédi világháború-korabeli szekrénysorára, de szerencsére ő megértette.

Bár nem értem, hogy hogyan fér hozzá a ti dolgaitokhoz (együtt laktok?), de meg kell értetni vele, hogy felnőtt emberek vagytok önálló keresettel, és ti megoldjátok majd.