Nem bírom az anyóst?

Igazából nem konkrétan kérdés de annyira bennem van és nem tudom kinek elmondani, hogy ahh. Szégyellem is a dolgokat, de legalább ti nem tudjátok, hogy ki vagyok.

4 éve vagyunk együtt a barátommal. Ahol lakik ott két ház van, viszont az egyik felújításra szorul mert évek óta nem lakják. Nem költöztünk még össze de már nem tudom mi lesz velünk. Ugyanis a helyzet az, hogy a barátom az anyukájával él hiszen ott a hatalmas udvar két lakható házzal, teljesen hitelmentesen meg minden. Így az volt a tervben, hogy mi sem költözünk külön mert minek vennénk fel hitelt ha ott a nagy üres ház. Meg ha el is költöznénk, anyós jönne velünk. Mert beteg és a fián kívül nincs senkije akivel olyan viszonyban lenne. A barátom meg érthető okokból ragaszkodik az anyjához. Évekig semmi probléma nem volt anyóssal de fokozatosan kialakult egy ellenszenv vele kapcsolatban. Utólag belegondolva már az elejétől.

Tény, hogy soha semmi rosszat nem mondott nekem és nem tett irányomba semmi rosszat meg sok dolgon ment át az életben, rosszakon főleg. De már annyira elegem van belőle, hogy a postástól kezdve, a telefonszolgálatosokon keresztül az utolsó piaci eladóig MINDENKIT rosszindulatúnak tart. Vele mindig mindenki mindenhol ki akar cseszni, pénzt akarnak kihúzni belőle, abszolút nem barátságos senkivel. Mégha nem is tesznek ellene semmi rosszat, csak ő magyarázza be vagy ő hozzá ki másokból. Egyetlen egyszer mentem el vele a piacra, hát olyan bunkó volt az eladókkal...nem köszönt, flegma volt meg minden. Ott rá is szólt a barátom, hogy kedvesebben már. Nem érdekelte. Én meg csak néztem, hogy mi baja van, mikor neki állandóan az a problémája hogy ki milyen és ő rendes embernek tartja magát.

Másik probléma, hogy eszméletlen trehány és igénytelen a szó szoros értelmében. Nem takarít! Kinti cipővel kell bejárni a hálószobába is!!! Már én sem veszem le a cipőt mert tiszta mocsok lesz tőle a zoknim. Hányingerem van az egész háztól. A konyhában plafonig ér a mosatlan, a tűzhely már kukába való de rá van égve minden sz*r, egy normális fazék nincs a házban amire nincs ráégve valami. A hűtőben penész vagy nem tudom mi, romlott dolgok is vannak benne szerencsére arra odafigyel, hogy mit eszünk, elkülöníti őket dd nem tudom mi a büdös francnak van a hűtőben romlott étel. A pulton egy deka hely sincs, a szekrények tele vannak mindenféle hülyeséggel ahelyett, hogy a fontos dolgokat pakolná be. A függönyök minimum ezer éve a hatezer éves karnisokon amik a 70-es években lehettek divatosak, már kopottak. Szintén hatezer éves szőnyegek amik már inkább a kutya alá valók.

A személyes higiéniája se a legjobb. Igaz nem büdös, de abszolút nem költ magára. Sajnálja magára a pénzt. Nincs egy normális ruhája, turkálóban vesz mindent azt is akkor amikor a legolcsóbb és már elhordták a normális cuccokat. Nekem is vannak turkálós ruháim de őszintén, utolsó nap már nem lehet normálisat kapni vagy nagyon ritka. Neki meg mindegy csak mérete legyen.

Cipőből is megvesz egy sorozatot a piacon és ő elhordja azt otthon. Az nem számít, hogy 3 számmal nagyobb... Inkább botladozik benne mint hogy venne egy kicsit drágábban de a saját méretében. Soha semmilysn ruhát nem vesz boltban, max bugyit szerintem.

Nekem is mondta, hogy majd megveszünk egy sorozatot a piacon nadrágból meg nem tudom miből, ráhagytam mert én ezt nem szeretném. Főleg ha nem is tetszik csak azért vesszük meg mert olcsó... Én megveszem magamnak 6-7 ezer forintért a nadrágot és tudom, hogy jó rám meg tetszik is. Cipőből ugyanez és legalább tudom, hogy tetszik meg jó rám. Szerintem ez nem nagyzolás. Ha együtt fogunk lakni, ugyanúgy meg fogom venni magamnak és a páromnak is a normálisat, nem pedig a legolcsóbbat mert hálistennek nem vagyunk olyan helyzetben, hogy csak a selejt jusson. Nem tudom neki miért jó.

Próbáltam már, hogy elpakolok a konyhában, sikerült egy kis helyet felszabadítanom, lehetőségekhez képest nagyjából kitakarítottam, mindent elmosogattam. Egy héttel később kezdhettem volna előröl. Amikor megláttam elkapott az ideg, hogy feleslegesen talpaltam két napot a konyhában. Akkor megfogadtam, hogy amíg nem élünk együtt, én nem rakok rendet mert nem tartja meg. Valamelyik nap is egész délelőtt mosogattam az EGÉSZ HETI mosatlant, sz*rrá száradt kajamaradékokkal. Borzasztó.

Ellenben mi itthon normális körülmények között élünk. Porszívózunk (nekünk legalább van) és feltörlünk igény szerint, hetente port törlünk sy negyedévente nagytakarítunk. Cipő tabu a házban, hacsak nem sietünk és nincs idő levenni.

Szóval nem tudom, hogy tehetnék-e valamit de már egy porcikám se kívánja, hogy ott legyek. Ez azért rossz mert a barátomat szeretem és ő hiányzik, de az anyós sajnos nem. Ezek miatt. Nem szeretném megemlíteni a barátomnak ezt az egészet mert nem akarom megbántani, hiszen neki hiába is mondom ha az anyja olyan. Neki meg pláne nem mondom mert na. Van valami megoldás erre szerintetek? :(