Mindegy mit csinálok, anyósjelöltnek az sosem jó. Miért?
Párom is én is otthon lakunk még, 21 évesek vagyunk. Miután a párom bemutatott a szüleinek, érezni lehetett, hogy elég idegen voltam náluk. Nem volt ezzel baj, érthető, hogy előttem a páromnak volt egy 4 éves kapcsolata, aztán meg kellett szokniuk az új lányt, engem.
Sokáig vendégként kezeltek, ha bármiféle segítséget felajánlottam (pl. bevásárlás, autó takarítás, vasalást stb) soha nem fogadta el. Rosszul éreztem magam, hogy még fél év után sem mosogathattam el egy tányért sem, mert párom anyja nem hagyta. Nem akartam senkinek teher lenni, de ha egy kanalat elkezdtem elmosni már jött is az anyja és kivette a kezemből. Azt hittem nem szereti ha más rendezkedik nála, ezt elfogadtam.
A dühítő az volt, mikor hallottam hogy a telefonban azt mondja: “ez a lány nem segít itt semmit, csak meghúzza magát”. Elég ideges lettem, de tanulva az esetből, úgy döntöttem, hogy annak ellére, hogy ellenzi a segítségem, akkor is besegítek ezt-azt. Volt hogy kivasaltam mire hazaért, vagy felporszívóztam, kiteregettem a ruhákat ilyesmik. Az egy dolog, hogy nem köszönte meg, de még kötözködött, hogy ő a zoknikat csak ráhajtani szokta a szárítóra én meg csipeszeltem és az úgy nem jó stb. Mondtam, hogy rendben akkor átteszem őket, de nem engedte. Áthajtogatta a kivasalt pólókat, mert ő másképp hajtja. Olyan is volt, mikor hazaért a vásárlásból rengeteg cuccal, segíteni akartam kipakolni, de közölte hogy ne, mert úgyis rossz helyre tennék mindent.
Mostanában igyekszek nem menni oda, mert ha nem segítek visszahallom, hogy milyen vagyok, ha meg igen akkor az a baja, hogy én nem úgy csinálok mindent, ahogy ő. Nagyon rosszul esik mert már nem tudom mit tegyek. Sajnos nem tudok mindent úgy pontosan csinálni ahogyan ő, de el sem mondja, mit hogy szokott, és akkor tudnám úgy csinálni én is, mert egyből azzal jön, hogy “nem kell segíteni”. Én megértem, ha zavarja, hogy másképp csinálom a dolgokat és nem kell a segítségem, de akkor ne mondja már mindenkinek, hogy nem segítek, ha nem hagyja..
Párom szerint ne foglalkozzak ezzel, mert apróság. Szerintem nem az, mert nekem nagyon kellemetlen, mivel ettől függetlenül jóban vagyok az anyjával, és ez egy örökös “vita téma”, aztán nem akarok ebből tényleges komoly konfliktust.
Szerintetek mit tegyek?
válasza:Ne légy már ennyire értetlen :D Mártírkodik. Nem neked jelez, hanem mártírkodik. Ez nem keringőre hívás, hanem azt várja, hogy paskold meg a hátát, hogy milyen kemény, erős asszony, hogy ezt így végig bírja csinálni egyedül.
Szerinted ha tényleg segítségre lenne szüksége, nem rendezte volna már le a családot? :)
válasza:Szóval ő megértést vár tőled, dicséretet, szeretné, ha felnéznének rá, hogy ezt így megcsinálja. Ezért emlegeti ennyit, mert ez az érdeme, hogy ezt ő mind egyedül megcsinálja.
Ehelyett te lehet jószándékból próbálsz besegíteni neki, de nála tök máshogy csapódik le. Nem a megértést kapta, hanem a háta mögött belenyúlkálsz a dolgaiba a kifejezett kérése ellenére. Erősakosan beleköpsz a levesébe. Érted a problémát? :D
Rendes embernek látszol, így leírás alapján valószínűleg értelmesebb is vagy nála, de épp az a baj, hogy magadból indulsz ki. Próbálj kicsit az ő fejével gondolkodni.
Ezért fogtok folyton széthúzni, mert nem egy nyelven beszéltek.
válasza: válasza:Az ég világon semmi bajod nem lesz attól ha csak ünnepnapokon mész oda!!!Ez a nyomulós segíteni akarásod..hát ez kész,csoda,hogy nem mentél még az agyára. Az meg,hogy kinek mit mond a telefonba stb hát azzal nem kell foglalkozni és kapásból jobb lesz a jövőre nézve is az életed.
Amúgy 2 fiú testvérem van,anyukám soha nem kért a lányok segítségéből takarítások terén...persze abba nem voltak korlátozva,hogy a tesómék szobáját takarítsák és rendbe legyen :) Viszont ha anyukám éppen nekiállt borsót fejteni amiből volt jó pár zsák akkor senki nem volt abba meggátolva,hogy segítsen.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Bakker mintha a saját anyósjelöltemet írtad volna le... Tök ugyanez volt vele is, csak én fél évet ott laktam velük, ezért szerettem volna segíteni neki, ha már ott csüccsüök a nyakában. Meg persze a rezsibe is beleadtam amennyire az akkori közmunkás fizum engedte.
A szemebe mindig jópofizott, sosem engedte hogy segítsek, ha mégis akkor biztosan talált benne hibát. Egy rántottát nem tudtam nyugodtan megsütni vacsorára, mert amint meghallotta hogy kimentem a konyhába, jött utánam dirigálni. Mikor épp nem voltam ott, ment panaszkodni a páromnak, hogy én nem csinálok sose semmit. Sok ilyen apróságot lenyeltem, de aztán annak rendje és módja szerint egyszer kirobbant belőlem minden. Rondán összevesztem vele, majd egy héten belül hazaköltöztem anyukámhoz a párommal együtt. Azóta már másfél éve külön élünk albérletben.
Mikor eljöttünk az anyósjelölttől 2 hónapig zaklatta még a fiát olyan szövegekkel mint: "Úgyis ki leszel használva, aztán meg majd jól kidob és szaladsz haza ide" vagy "Főzni se tud, mit fogtok enni?" vagy "Nem is tudtok fenntartani egy háztartást" szóval meggyőződése volt, hogy nélküle mehetünk a híd alá. Megjegyzem a fent említett dolgokat fogalmam sincs honnan szedte, főzni sohasem engedett a konyhájában, takarítani se, a pénzünk nagy részét meg leminden így a takarékoskodásról szó sem lehetett. Mai szemmel visszanézve erre az időszakra azt gondolom így akarta megakadályozni, hogy elvigyem otthonról a kicsi fiát. Ha nincs miből elköltötni, nem tudunk lelépni....
Az ominózus összeveszés óta nem láttam az anyósjelöltemet, és ezen nem is szeretnék változtatni. Párom rendszeresen látogatja, elmondása szerint kezd az anyja megbékélni a helyzettel.
Hogy a kérdésedre is válaszoljak: Két anyóstípus létezik az übercuki, és a kibírhatatlan. Nekünk az utóbbi jutott...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!