Igénytelen anyóssal mit lehet kezdeni?

Anyósommal együtt lakunk... alapból nem egészséges a szituáció, de még 2-3 évig nem tehetjük meg, hogy elköltözzünk. Nemsoká születik a kisbabánk és nekem vissza kell mennem dolgozni, hogy megfelelő hitelt kapjunk egy ház vásárlásához, tehát ez még idő. A másik, hogy albérletbe sem szeretnénk menni, igaz, annyit anyukának is fizetünk az itt lakásért, plusz rezsi, de egyedül meg a hitelét nem bírná fizetni...szóval ilyen közös türelmi időszak, kölcsönös "segítség" szerű. A probléma azzal van,hogy anyuka teljes mértékben hasznavehetetlen. 9 hós nagy hassal már a járás is nehezen megy, de simán elnézi, hogy csúszok-mászok a földön, hogy a követ lesikáljam. Heti egyszer dünnyögve, csapkodva esetleg elmosogat. Semmiből nem veszi ki a részét, egy seprűt nem fog meg. Ő tök jól elvan a térdig érő retekben,amit én nyilván nem bírok elnézni, ezért naphosszat utána ganajozok.A szobája elképesztő, ahova én már a lábam be nem teszem. Főzni havi egyszer-kétszer jut eszébe, a konyhát a párommal finanszírozzuk. Utána persze nem takarít el maga után,a gáztűzhely okádék, a földre leesve a fele hozzávaló és jüvanazúgy. Vendéget fel sem merek hívni, mert nekem is forog a gyomrom, ha hazaérek,hogy éppen mi vár itthon. Cipővel mindenhova bemegy, a még vizes kőre is rámászik, ha szóltam érte, akkor azt kaptam, hogy rosszkor mostam fel. Úgy kell rászólni,hogy budi után kezet mosson, kb 3-4 hetente fürdik, pár naponta felcsapja a lábát a CSAPBA és ott mossa, de ennyi. De a parfüm az megy, a műköröm az is, hajlakk, közben meg eszi a kosz az embert. Nagyon sokat veszekszünk vele, hogy kapja össze magát, mert már nem bírjuk, de semmi változás, én pedig már nem bírok el ennyit, idegileg se. Babával meg végképp nem fogok tudni még utána is csuszkolni. Csak a költözés lehet a megoldás?