Szerintetek bunkóság odamenni a volt anyósomhoz, akivel alig beszéltem 10 hónap alatt 5 mondatot, mert hiányzik?

Úgy volt, hogy együtt mondjuk el, de az elején kért, hogy ne még ne, még ne, még ő is emésztette a dolgot, össze-össze is vesztek valamin, vérezgettem is, mert két babából az egyik elment még az első hetekben, és akkor még az is kérdéses volt ő megmarad-e. Gondoltam oké, majd elmondjuk a 12 vagy 20 hetes ultrahang után, de még az előző előtt elhagyott, vagyis csak nem jelentkezett többé, az utóbbi a múlthéten volt tökéletes értékekkel, és azóta sem került elő... Szóval én itt megrekedtem, de mégsem az ő dolga lenne engem keresni, hogy xy azt mondta, hogy fel csinált a fiam, vagy ki tudja milyen alkesz haverod akivel ittál a kocsmában - teszem azt, nem hiszem, hogy mert megittam pár sört egy nem túl elit helyen, amit ő is megtesz meló után, csak a szomszédosban, r!banc lennék. Természetesen letettem az alkoholt, a haverok pedig tudják, hogy kivel vagyok vagyis voltam, még ha nem is az összes tartotta és tartja ezt tiszteletben.. Na szóval ki tudja mit hallott, ami nagy eséllyel nem is igaz, és azt se tudom ő miért nem nyit. Itt nekem kell cselekedni, vagy senki nem fog. Ő egy karakán skorpió nő, és lehet nem is öröm könnyeket meg ölelést várok tőle, hanem a kőkemény igazságot az arcomba. Az igazságot. Lehet házhoz mennék a pofonért, de jóllehet az is, hogy becsülni érte. Passz. Fogalmam sincs mi lenne, mi lesz. De kikészít, hogy nem nem tudom mit hallott és gondol. És igen, hogy vasárnap reggel nem fél méterre ébredek tőle a szomszéd ágyon, s mondja a maga enyhén gúnyos hangnemében, hogy jó reggelt fiatalok 😃😅😅

*És igen, hiányzik, hogy...