Akik minden héten 4-5 délutánt/estét az apóséknál/anyóséknál töltenek, azok hogyan nem őrülnek bele?

Nos valóban nem létezik erre a kérdésre általános válasz.

Mi az asszonnyal ezt úgy oldottuk meg (az évek során így alakult ki) hogy inkább közeli barátainkkal járunk össze. Én őt vettem el feleségül, nem az egész családját. Szerencsére ezt ő is így gondolja velem kapcsolatban, azonban mind az ő, mind pedig az én szüleim úgy gondolják hogy én elraboltam az ő kislányukat, ő pedig az ő pici fiukat. Ezért inkább megtartjuk a lépésnyi távolságot, meghúztuk határainkat. Ez nálunk szerencsére normálisan ment és így nincs harag, mi tökéletesen megvagyunk ketten, azonban egyikünk sem szakadt el szüleitől csak nem olyan intenzív a kapcsolattartás.

De mondom, ez a mi esetünk. Azt azonban tartom, hogy a rokonság pusztán egy adott dolog, egy állapot amit nem te választasz, azt kaptad. Aztán hogy élsz-e vele az már a te dolgod. Pusztán azért semmilyen kötelezettséged nincsen senkivel, mert a rokonod.