Csak én nem értem ezt a "nem a te dolgod, szólj a párodnak, hogy beszéljen vele" dolgot?

"Ha meg valaki megkér valamire, vagy szól valami miatt, akkor elég neki szólnia, nem kell a gyerekemen keresztül üzengetnie, mert az idegent és a kérését is tisztelem."

És ha a kérése ütközik a te érdekeiddel/elveidrel vagy a gyereked vélt érdekeivel/elveivel? Mert az ellentétek nyilván az ilyen helyzetekből adódnak, nem abból, higy anyus ne nyiss már ram zuhanyzás kötben.

Egy anyós kinek a véleményét tartá nagyobb tiszteletben? A gyerekéét vagy a házastársét? A legritkább esetben van szó tényekről, általában igenis vélemények, preferenciák ütköznek. És pont ezért kell a házastársnak is beszállnia a buliba. Mert ha nem lépnek fel közösen valamilyen mindkettejüket érintő témában, akkor az anyós úgy érezheti, hogy az adott helyzetben ő és a gyermeke alkotnak egy véleményegységet a házastárssal szemben. El lehet mobdani egyénileg is a véleményt anyósnak apósnak. De igenis kell a házastárs szerepvállalása is. Anélkül nincs esély a konfliktusok megoldására.

Dehogy kell, ez olyan, mintha a testvéremmel csak anyámon keresztül beszélgetnék, mert ő a közös pont. Nem kell az egész családnak hablatyolnia.

Ha anyós meztelenül akar otthon mászkálni, nem szólok rá, és a páromnak sem szólok, hogy szóljon, mert anyós otthon van. Viszont ha nálunk vetkőzik neki, én fogok rászólni, mert engem zavar. Ennyire egyszerű. Nem kell bonyolítani az életet meg egy egész tárgyalóteremnyi embert kihallgatni.