Anyósnak jópofi vagy férjjel vitatkozás?

De miért kell a férjeddel vitáznod? Ez nem derült ki.

Nem tudsz menni, ezért nem mész, ráadásul előre is szóltál, ennyi.

Anyukám is ilyen, nem egyszerű időnként. (sőt néha azt veszem észre, hogy én is örököltem tőle, talán csak részben és nagyon remélem, hogy nem leszek ilyen anyós).

A kérdésedben két utat írtál (veszekedés vs. jópofizás). Ez igaz lehet most erre az útra, de hosszú távra van egy harmadik megoldás.

Nálunk az a probléma forrása, hogy anyukám retteg attól, hogy nem fogjuk szeretni. Teljesen ki van készülve a nővérem módszerétől, ami valami olyasmi, mint amit írtak itt többen, hogy ők mondják meg mi történik, az anyós meg fogadja el.

A mi módszerünket talán kicsit jobban viseli. A lényege ugyanez, de megelőző csapásként.

1. Nem hagyjuk rá, hogy megszervezze a közös programokat (vagy minimalizáljuk a számát),

pl. előre bejelentjük, nagy csinadrattával, hogy meglepetés születésnapi bulit fogunk szervezni apumnak (sose neki, mert úgy fogja érezni a születésnapja előtt, hogy nem kap figyelmet). Segítsen a szervezésben. Vagy szeptemberben elkezdünk róla beszélni, hogy egy nagyon különleges karácsony másnapot szeretnétek velük szervezni (mi mondjuk pont rohangálunk karácsony este a két szülőpár között, de a lényeg érthető talán, ne ő jön, hogy mikor jöttök, hanem mi kérdezzük, hogy mikor mehetünk).

2. Írjuk facebookon, hogy miben állapodtunk meg, mert el fogja felejteni

3. Írunk emlékeztetőt, hogy ugye akkor így lesz, mert még a leírást is el fogja feleljteni vagy úgy fog emlékezni rá, ahogy neki tetszik.

4. Felhívjuk és megkérdezzük, hogy ő is várja már, mert mi már nagyon, kell-e segíteni.

5. Utána elmondjuk, hogy mennyire szuper volt, megdicsérjük, hogy mennyire jól főzött, mennyire nagy munka volt (és igaziból ez mind igaz, csak amikor az ember tehernek érzi, hogy még oda is menni kell, akkor nem veszi észre). Megköszönjük, hogy ennyit dolgozott a bulin.

Nálunk bejött. A látogatások ritkultak és jobb hangulatban telnek, kevesebb sértődés van. Az egyedüli, hogy az anyáknapjára és a születésnapjára nagyon oda kell figyelni anyumnak, akár hónapokkal előbb legalább egyszer rákérdezni, hogy hogyan tartsuk.

Cserébe viszont tényleg jó kapcsolatban tudunk maradni, tudom, hogy éjfélkor is felhívhatom azzal, hogy bekapcsolt a szénmonoxid mérőnk úgyhogy most átköltöznénk hozzájuk estére vagy túl sok dolgom van, főzzön holnap ebédet nekem is. És nem marad itt (mostanában), miután áthozta az ebédet, nem vár el többet érte, mint a tudatot, hogy én is megtenném fordított helyzetben. (De nekem szuper szüleim vannak, lehet, hogy nem minden családban működik a fenti módszer, csak leírtam, mert nálunk jobban, mint azok, amiket eddig olvastam a fórumon).

Nagyon gáz a férjed. Elsősorban vele kéne megértetned hogy felnőtt emberek, közös család vagytok és semmiféle békát nem kell lenyelnetek. Ha ennek megbeszélése konfliktussal jár köztetek, azt bizony vállald fel mert jócskán megkeseríti az életeteket a jövőben is. Ha a fia határozottan lépne fel vele szemben és anyós megértené hogy teljesen melletted áll, akkor leszállna rólad. A férjed nélkül tehetetlen vagy ebben az ügyben.

Szóval inkább vállald fel vele a konfliktust és akármennyire is szereted, végső soron ultimátumot is adhatsz.