Szoktátok családon belül egymásnak mondani, hogy "szeretek"?

Ha nagyon rám jön az érzelgősség (vagy be vagyok csípve), akkor szoktam anyának mondani. :) Néha kell az is.

19/L

Nálunk sem volt szokás, és én is rühellem a mai napig, mikor családtagok mondogatják egymásnak, naponta többször is, hogy szeretlek... olyan amerikaias... nem tetszik na.

DE!!! Most jön a csattanó. Másfél éves a kislányom, neki naponta többször is mondom, miközben puszilgatom az édes kis pofiját, hogy szeretlek. És már ő is mondja nekem, hogy "szejetjek" :))

De mással és más szituban nem tudom elképzelni, én nem emlékszem, h nekem mondták volna a szüleim, mondjuk tudtam anélkül is, hogy szeretnek :)

Szerintem én is el fogom hagyni majd, ha nagyobb lesz a lányom, nem akarom hogy ezt mondogassuk egymásnak. Inkább érezzük :)

IGEN!... Mi gyakran mondjuk egymásnak!... :-DDD

A gyerekeimnek pici koruk óta mondom és talán emiatt nekik is teljesen természetes...

A gyerekeim már 19 és 20 évesek, mégis a mai napig naponta többször elmondják : "Nagyon szeretlek, Anyu!" (és átölelnek, megpuszilnak)...

Például a 19 éves fiam, ahányszor bemegyek a szobájába, akármennyire játszik a számítógépén, mindig odahív, hogy öleljem meg! :-DDD

Emlékszem, amikor ovisok voltak, egyik délután mentem értük és a fiam kirobbanó örömmel futott hozzám : "Szia, Anyu, úgy hiányoztál!... Nagyon szeretlek!..."

Ezt mondta és átölelt, puszilt!...

(Minden nap ezt csinálta, nekem nem volt furcsa.)

Viszont mellettem állt egy anyuka földbegyökerezett lábbal, döbbenten (és talán furcsállva?) nézett minket, mintha marslakók lennénk...

Ekkor vettem észre, hogy az ő fiacskája közönyösen kibandukolt a teremből, anyjához nem is szólva öltözködni kezdett... Anyja 2 lépésre tőle (mint két idegen!) bámulta a fiát, egyetlen szavuk nem volt egymáshoz!!!...

Én azt gondolom, hogy addig kell a szeretteinknek megmondani, hogy mit érzünk (szeretjük, hiányzik, stb.), amíg lehet!...

Nagyon-nagyon jó érzés szeretettel átölelni valakit, akit valóban szeretünk és megmondani neki, mit érzünk! :-DDD

..én szoktam

szeretem őket meg minden, de egyszrűen eröltetettne érzem... :S

eggyütt vannak a szüleim, de apukám küldöldön dolgozik és nagyon hiányzik, és nagyon szeretem de neki se tudom mondani.

szóval a szülimet szeretem, de nem szeretlek-esen .. tudom, hülyén hangzik kicsit de sztem a szeretleket csak a szerelmünknek jó mondani.. :D

nah ezt elírtam.. :P

előszőr úgy kezdtem h én sem szoktam és át akartam javítanira *én nem szoktam ra :P

Bár lett volna annyi bátorságom, hogy mondjam azt az apámnak, hogy szeretem. De mivel nem volt szokás, sajna nem tudtam neki megmondani és már nem is mondhatom.

Pedig biztos tudta, hogy szeretem, de sosem fejeztem ki ezt szavakkal.

ez nem érzelgősség és nem amerikai szarság.

Amerikai szarság a Valentin nap, mikor azt hisszük, hogy egy napon, ha mondjuk a párunknak , hogy szeretlek, akkor az elég egész évre. Adunk bonbont, meg szívecskét és mindenki "keep smileing".

Na ez az amerikai majmolás, meg a feldíszitett ház karácsonykor.