Hölgyek, asszonyok! ha fiatok született, az apja keresztnevét adtad neki?

15

Az az ő szegénységi bizonyítványuk, hogy ilyen rossz "örökséget" hagytak rád, s még büszkék is erre.

Ezt nyugodtan megmondhatod nekik is.

Erről jut eszembe, amikor egyszer kérdeztek valakit, mit örökölt az apjától.

"Magas vérnyomást és visszeret!"

Soha!!!

Én nem azért nem adnám saját nevem vagy apja nevét a gyereknek, mert nem a klónunk. Persze az az nagyban igaz, hogy nem a klónunk.

Hanem AZÉRT, mert egy akkora beképzeltségnek, önteltségnek,vagy nem is tudom hogy fogalmazzák, minek is éreznékbegybilyen lépést.

26-os folyt.

(Véletlenül korán entereztem)

Szóval számomra azok az emberek, akik saját magukról nevezték el gyereküket, mindig is unszimpatikus, beképzelt alakoknak tűntek, akik azt hiszik ők maguk tökéletesek.

Tudom, van ez a régi buta hagyomány sok családban, de lássuk be, annyira gáz.

Tudom sok nő azért megy bele, hogy a férj neve legyen a gyereké is, mert szereti a férjét, blabla.. DE! Mint nő, én épp ezért nem tudnám a párom nevét adni a gyereknek is. Párom nevére úgy gondolok, mint akibe fülig szerelmes vagyok, és... Nos, ha a gyerekekre úgy gondolnék,váz már beteges lenne. Őszintén még azokat az embereket is szeretem más becenéven szólítani, akiknek azonos a keresztnevük a pároméval, mert értitek, számomra az csak a páromé.... :)

Örökség egy név?! Ááá....

Mondjuk szerintem ilyen miatt nem hinném, hogy lehet kiragadni... (Mármint anyagi örökségből.)

Én még olyat is hallottam, hogy a fiúnak nem az apja nevét adták, mégis azon a néven szólította mindenki és hallgatott is arra a névre. Én úgy ismertem meg, hogy ő is Vili. Aztán sok évvel később kiderült, hogy ő nem, csak az apja.

"Hát akkor őt miért így hívja az egész rokonság????"

"Hát az apja után." - hallottam a furcsa magyarázatot.

Csak csóváltam a fejem értetlenül...