Szerinted jól mondja ezt az apai nagymamám?

Amíg nem volt családom, a szüleim voltak az elsők.

Már van férjem és gyerekeim is, most már ők az elsők. A szüleimet is szeretem, de az másfajta. Tudok nélkülük élni, a férjem nélkül már nem tudnék. A gyerekeim is fontosabbak a szüleimnél. Ezt ők el is fogadják.

Nagyanyádnak annyiban igaza van, hogy azért illik felhívni, meglátogatni a szülőt. Csak sok idős többet szeretne, mint amire egy felnőtt, családos embernek kedve, ideje van. A szüleimet 2-3 hetente látjuk. Viszont az én "kedves" mamám meg azt szeretné, ha őt napont hívnánk és hetente látogatnánk. Ez nem megy. Nem is tudja elfogadni, havonta összeveszik velem. De már nem érdekel, egyszerűen kihangosítva leteszem valahova a telefont és közben végzem a teendőimet.

Nálunk is ez az egyik nagymama felfogása, h mivel ő szülte meg, élete végéig tartozik neki a gyerek. Akkor is, ha az unoka lázas, vagy szülői értekezlete van, ő minden körülmények között elsőbbséget élvez.

Pl. Kimegy busszal az isten háta mögé vmi faluba úgy, hogy senkinek se szól előre, de nincs kedve busszal visszajönni, menjünk érte, de azonnal.

7

Szülőt, testvért és gyereket nem választ az ember, hanem kap. Akár rosszak, csalódások, akármilyen szörnyű emberek, őket kaptuk és el fogadjuk, vagy épp megszökünk.

A férjemmel mi választottuk egymást. És nem, nem lehet másik ugyanolyan, mint ő. Ennél tisztább helyzet nincs. Nem véletlenül választottam. A házastársi viszony csak azoknak selejtes, akik xarul választottak. És de igen. Ha a szüleim meghalnának, el kellene fogadnom és el is tudnám. Felneveltek igen, de felnőttem és saját életem, családom van, nincsen függőségem tőlük. Az élet rendje, hogy a gyerek eltemesse a szülőjét.

Ha most itt kapnék egy hívást, hogy a férjem meghalt, akkor kimennék az ólba és felakasztanám magam, vagy beülnék a kocsiba és neki hajtanék egy fának. Ezt az érzést az érzi csak, aki lelkitársat választott. Talán a gyerekeim tartanának vissza egyedül. De ki tudja...

Apa valószínű mamapicifia..

A szülők, testvérek persze család marad, de már tágabb körben. El kell fogadni, hogy második helyre szorul a mama.

Nehéz ügy ez.